Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens Krecz, Kupissa és Raak nevű szerémségi bajvívókat, amikor két helyen is birtokot adományozott nekik, annak engedélyezésével is kitüntette, hogy jobbágyaik felett szabadon bíráskodhassanak, magukat pedig nemeseknek és valódi királyi udvarbelieknek (nobiles et veri aulices regales) tekinthessék.

100 V. Istvánnak ifjabb király korából ugyancsak maradtak fenn olyan kiváltságlevelei, amelyekben a királyi házról, illetőleg udvarról a privilegizálttal, vagy privilegizáltakkal összefüggésben történik említés. István 1265-ben a Dobranembeli Marcelnek Kelemen és Márton nevű fiait, akik serviensként szolgálták Egyed étekfogó mestert, továbbá tíz megnevezett rokonukat, akik velük együtt mindannyian a bácsi vár jobbágyai voltak, azzal emelte ki a vár kötelékéből, hogy ezen aktustól utódaikkal együtt a királyi házhoz tartozóknak tekintsék és a királyi serviensek közt jegyezzék őket (de domo regia in numerum servientium regalium computabiles habeantur).

101 Két évvel később a bolondóci vár „magasabb állású" jobbágyai köréből származó és Bast faluban lakó Simarchot, fiát és hat rokonukat mentesítette a várszolgálattól és helyezte át öröklött földjeikkel együtt többi királyi serviense közé és szabadságába (ad Libertatém et numerum caeterorum Servientium nostrorum Regalium), elrendelve, hogy mind őket, mind utódaikat végérvényesen a király udvari emberei között tartsák nyilván (inter aulicos nostros comnutabiles irrevocabiliter habeantur)}

02 Alighanem a bástiak kiváltságlevele az utolsó, amely az adományozott privilégiumokkal kapcsolatban utal a királyi házra vagy udvarra, illetőleg arra, hogy az adományos a kiváltságolással egyszersmind udvarképessé, illetőleg az udvarnak mintegy tagjává emelkedik.

103 A felhozott példák szerint ez hol nemesek, hol királyi serviensek sorába történő felvétel formájában következik be. De az is előfordul, hogy mindkettőre hivatkozik az uralkodó. Mint például Budunáék már említett esetében, akiknek a regalis domusba befogadott nemzetségét annak hangsúlyozásával helyezte át annak idején Béla a servientium regis társaságába, 100 FEJÉR, CD. IV/2. köt. 522-527. Bár e dokumentum hitelességéhez kétség férhet, azt még hamisított voltában is korjelzőnek kell tekinteni, hogy a királyi udvar a tárgyalt összefüggésben szerepel benne. 101 FEJÉR, CD. IV/3. köt. 294-295., Ül. VII/1. köt. 329-340. 102 FEJÉR, CD. IV/3. köt. 413-414. Ezt az oklevelet hibátlanabb szövegezésben adta ki PERGER, 1821. 230-231. 103 Létezik ugyan egy 1279-es keltezésű, állítólag Kun László nevében kiadott oklevél, amely szerint az uralkodó egy Vince nevű prédikáló rendi szerzetes hét — Hodus falubeli — rokonát a pozsonyi vár szolgálatából a királyi udvar serviensei (regalium servientium aut aulicorum) sorába vitte át azzal, hogy bármelyikük ugyanolyan szabadsággal mozoghat a király kúriájában, mint amilyenre az ország nemesei és azok fiai jogosultak (Hbere commorentur, quem, quam, quod regni Nobiles ac eorumfilii sunt adepti), az oklevél stílusa és szövegezése azonban olyannyira szokatlan, sőt kirívóan egyedülálló, hogy a dokumentumot bízvást hamisítványnak lehet minősíteni. Közölte FEJÉR, CD. V/2, köt. 504-507., III/2. köt. 481-482. Az udvarképessé emelés régi aktusának nyoma mutatkozik viszont Kun Lászlónak egy másik — 1274-ben kiadott — oklevelében. Ebben az uralkodó a királyi serviensek társulatába Gunu és Rechen nevű földjeikkel (Nyitra m.) együtt általa áttett (in cetum et numerum regalium servientium per nos translati) ötpondusfizető Wytket, fiát, fivérét és három unokáját arra hatalmazza fel, hogy leszármazottaikkal együtt az ő jelenléte előtt szolgálhassanak (coram nostre maiestatis presentia cum suis successoribus quibuscunque gratiam habeant famulandi). SZENTPÉTERY, 1923. II. köt. 86. 37