Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens hogy a nekik adott és nobilitást jelentő szabadság utódaikra is kiterjed.

104 E szemszögből kiindulva is jogos tehát annak a kérdésnek a feltevése, hogy végül is van-e valamiféle különbség nobilis és serviens regis között, ha egyszer bármelyikhez tartozni ugyanazzal az eredménnyel jár. Egyébként a libertás birtoklása a 13. században sem feltétlenül esik egybe a nobilitás élvezetével, azaz korántsem minden liber tartozik a nemesek soraiba. Hiszen liber az a tegnapi serviens is, akit egyházi vagy világi gazdája szabadított fel, valamint az a kondicionáríus is, akit a király engedett ki — lakhelye és tevékenysége megválasztásának jogával felruházva — a személyes függőség kötelékéből. Ugyanígy az a külországból érkező hospes, aki külön, személyre szóló privilégium nélkül is kaphat adomány földet vagy szerezhet magának vétel útján tulajdonjogú birtokot. Gyakran nem is lehet tudni, hogy a szabaddá tett személyeket egyúttal meg is nemesítette-e az uralkodó vagy sem. Nem dönthető el például, hogy II. András, amikor a pannonhalmi apátság officiálisainak fiaitól származó Pétert és két fivérét — az apát egyetértésével és kárpótlásként 70 hold teluknak nevezett földet, továbbá a szolgagyőri vár Günew nevű, három ekényire terjedő birtokát engedve át az apátságnak a birtokon élő hat háznép castrensissel és ezek dunai halászhelyével együtt — 1224-ben felmentette a Pannonhalmát illető minden adó meg szolgálat alól, és „örök szabadságot" adományozott nekik (perpetue donavimus Hbertati), ebbe a szabadságba a nemeseknek kijáró privilégiumokat is beleértette-e.

105 Azok a 16 háznépet alkotó Saagh (Győr m.) falubeli emberek , akik 1237-ben megkísérelték magukat kivonni a pannonhalmi egyház szolgálatából, csupán annak állításáig merészkedtek elmenni, hogy ők is, földjük is szabad az apátságtól, és mind magukat, mind birtokukat önként vetették az egyház fennhatósága alá (quondam essent liberi et terra eorum libera a potestate eiusdem Ecclesie, se spontanea voluntate cum sua terra Ecclesie [...] subiugassent), vagyis attól már óvakodtak, hogy egyszersmind nemesi jogokat is igényeljenek maguknak.

106 Az viszont bizonyos, hogy Halcha fia: Farkas — apjával, nagybátyjával és négy testvérével együtt — nemesi jogokat (is) kapott, amikor Béla — II. András akaratának megfelelően — 1224-ben arany és valódi szabadsággal ajándékozta meg őt (aurea et mera condonavimus libertate) és valamennyiüket biztosította arról, hogy földjeiket szabadon birtokolhatják.

107 Ezt az aurea és mera jelzők együttes megjelenése teszi egyértelművé és vitathatatlanná. A felszabadított servus perpe104 FEJÉR, CD. 111/2. köt. 481^82. 1(15 WENZEL, ÁÚÓ. I. köt. 196-197. 106 FEJÉR, CD. IV/1. köt. 96; WENZEL, ÁUO. XI. köt. 292-293 és ERDÉLYI-SÖRÖS, 1902. I. köt. 752-753. Egyébként a ságiak, mivel az apátság egyik tisztviselője Dénes nádor ítéletének megfelelően kész volt esküt tenni arra, hogy a renitenskedők igenis az apátság szolgálattevői, beismerték, hogy mind ők maguk, mind földjeik, amelyeket használnak, Pannonhalma joghatósága alá tartoznak; ezek után a nádor — egyeseket büntetésül kopaszra nyíratva közülük — visszaparancsolta őket az apátság szolgálatába. 107 HO 1891. VIII. köt. 141-143. Bélának az az oklevele tartalmazza mindezt, amelyet Farkas és rokonai bobai (Vas m.) leszármazottainak kérésére V. István 1270-ben szöveghű átírásban erősített meg. 38