Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens adják ki az érintetteknek a meghozott ítéletet. Rogerius nagyváradi kanonok éppen ebben az intézkedésben látta a Béla és „magyarjai" — azaz a kiváltságoltak — közt támadt feszültség, sőt egyenesen gyűlölködés egyik okát, amellyel a király még a legelőkelőbb nemeseknek is megtiltotta, hogy az ő házában adják be kereseteiket, illetőleg közvetlenül hozzá forduljanak velük (in sua curia negotium movere aut sibi horatenus loqui nequirent); ehelyett arra utasított mindenkit, hogy kéréseit a kancellárián terjessze elő és onnét várja azok elintézését; mivel pedig a várakozás nem egyszer huzamos ideig tartott és tetemes költségbe került volna, sokan kényszerültek arra, hogy dolgukvégezetlen térjenek vissza lakhelyükre.

96 Béla ezen rendelkezése annak az ősi gyakorlatnak a megszüntetése felé tett lépés volt, amely szerint az erre jogosult, mert meghatározott státuszba tartozó emberek szabadon forgolódhattak a király udvarában. Uralkodása első éveiben született privilégiumaiban feltehetően ezért mellőztette a házába-udvarába-kúriájába történő felvétel szövegkitételét is. A tatárjárás alatt tapasztaltak hatására azonban — sokan pártoltak el akkor tőle vagy legalábbis hagyták magára — némileg módosított eredeti elképzelésein. Feleségének a Budugey faluba való, Scemeyts nevű aranyművesét, két atyai unokafivérével és utódaikkal együtt, 1243ban már nem csak annak kimondásával mentette fel a szolgaság bármely igája alól, hogy nevezettek bármiféle kapocstól mentes szabadságot kapnak akárhol laknak vagy szolgálnak, hanem azt is hangsúlyozta, hogy ezentúl az ország nemesei közé kell őket számítani, udvara pedig ugyanúgy legyen nyitva előttük, ahogyan országa más udvari nemesei előtt áll nyitva (aula [...] nostre celsitudinis regié pateat eis tamquam aliis aulicis nobilibus regni nostri, statuentes, ut ydem de cetero inter nobilibus [sic!] regni nostri [...] computentur).

97 Két esztendővel később a bolondóci vár három várjobbágyát — a Seureg falubeli Budik fia: Teodort és két lakostársát —, mivel a tatárinvázió idején Dánoskő nevű hegyüket saját költségükön erődítménnyé alakították át és ezzel sok odamenekültnek mentették meg az életét, emelte ki eredeti státuszukból és biztosította nekik azt a jogot, hogy a továbbiakban az ő királyi házából való serviensei közé számíthassák magukat (inter nostros servientes de domo regia computabilis habeautur), ők maguk személyesen, rokonaik közül pedig még tízen páncélos katonaként és királyi zászló alatt (sub vexillo regio) szolgálhassanak a hadseregben.

98 Ugyancsak a tatárok ellenében, majd a morva végeken szerzett hadiérdemeikért a királyi serviensek rendjébe véve fel (in titulum servientium nostrorum assumpsimus) összes birtokukkal együtt őket, adott 1259-ben Premysl trencséni várjobbágynak, Nosk nevű fivérének és ez utóbbi két fiának egy Dulow nevű lakatlan várföldet, valamint lehetőséget arra, hogy az ő házában arany szabadságnak örvendhessenek (liberam eisdem dantes facultatem in domo nostra aurea perfrui libertate).

99 1260-ban ugyanő a 96 Rogerius (Carmin miserabile) azzal mentegeti Béla lépését, hogy az országszervező munka teljes erejét lekötötte, és égető dolgokkal elfoglalva, nem tudott minden egyes embert személyes kihallgatáson fogadni. SZENTPÉTERY, SRH. II. köt. 556. 97 RÁTH-RÓMER, 1861. 207-209. 93 Közölte SZENTPÉTERY, 1923.

1. köt. 244. L. még: IVÁNYI, 1931. 9. 99 HO VII. köt. 97-99. 36