Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga Jänos: A királyi serviens nyi földet kapó — közszabad — státusú Kaalnak István és Lampert nevű leszármazottait, akiknek Alykon nevű ősüket az ottani várjobbágyok kiforgatták vagyonából és várjobbágyi állapotba kényszerítették, II. András 1212-ben visszafogadta saját királyi házába (in domum suam regiam recepisset), és elrendelte, hogy a továbbiakban utódaikkal együtt az uralkodó házából és famíliájából valóknak tekintsék őket (de domo et família regia de cetero computabiles habeantur),

92 Miklós nádor 1226-ban kelt ítéletlevele szerint olyan somogyi — Wicha falubeli — várjobbágyok adtak el közösen birtokolt földjükből egy részt a pannonhalmi apátnak, akik közül némelyeket a király már befogadott saját házába (receperat in domum suam), mások viszont az eladás idején még várszolgálatra kötelezettek voltak (adhuc detinebantur ad officium castri), ezért az utóbbiaknak nem volt joguk a föld elidegenítésére.

93 Béla 1224-ben — a trónnak még csak várományosaként — a Klokocha nevű földnek, valamint a rajta lakó hospesek nyestbőradója harmadrészének egyidejű átengedése mellett, a Szent Király goricai jobbágyfiai közül származó Radost és húsznál is több rokonát ruházta fel azzal a privilégiummal, hogy attól kezdve úgy tarthassák őket számon, mint akik a király házából és családjából valók (tamquam de domo et familia regis censeri [,.,] volumus).

94 A következő esztendőben a király egy bizonyos Budunát három fivérével, továbbá nemzetségének kilenc megnevezett és ismeretlen számú megnevezetlen tagjával együtt úgy vett ki a zágrábi vár szolgaságából, szabadított meg az alacsonyabb beosztás kötelékeitől, vezette be őt a királyi házba (ab obíigatoria castri Zagrabiensis eximentes, liberati inferioris officii vinculo [...] introductum in participium regalis domus), hogy királyi serviensei tisztes társaságának is örvendhessenek, és a nekik engedett szabadság nemessége Buduna egész nemzetségének virágzására vezessen (gaudeant et honestate societate servientium regis, et concesse libertatis nobilitas in totam successionis eius prosperitatem transfundantur),

95 A trónra lépett IV. Béla viszont kormányzati reformja keretében azzal a gyakorlattal is szakítani akart, amely a kiváltságosok a maguk kéréseit szóban és közvetlenül a királynak terjeszthették az udvarban elő, továbbá hogy személyesen lehettek jelen bármely ügy megtárgyalásánál, sőt beleszólásuk volt az ítélet meghozatalába is. Elrendelte tehát, hogy mindenki írásba foglaltan nyújtsa be ügyeit hozzá és az udvarban működő bíráihoz, akik majd ugyancsak írásban 92 NAGY, 1889. 7-9. 93 WENZEL, ÁÚÓ. VI. köt. 167-168. A nádor által eskü-ítélettel lezárt pernek az eladás jogszerűsége volt a fő kérdése. A király házába befogadottak, tehát a megnemesítettek, ugyanis e keggyel együtt elidegeníthető tulajdonként kapták meg a várjobbágybirtok — valójában várbirtok — őket illető részét, a várjobbágyi státusban maradiaknak viszont ilyen jogügylethez külön királyi engedélyre lett volna szükségük. A problémát éppen az okozta, hogy a kérdéses földet a nemesítéssel annak eladására jogosulttá váltak és az elidegenítésre illetéktelenek osztatlanul birtokolták. 94 FEJÉR, CD. III/l. köt. 445-448 és VII/5. köt. 233., valamint SMICIKLAS, 1904-1905. III. köt. 238. Megjegyzendő, hogy a szóban forgó emberek — hospeseík adójának nekik átengedett harmada fejében — személyes katonáskodásuk mellett szükség esetén még 15 könnyűlovast és 100 gyalogost is tartoztak a király seregébe küldeni. 95 FEJÉR, CD. 111/2. köt. 481^82. 35