Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai, a Takáts Sándor gyűjtemény és a történeti kutatás / 49–72. o.

Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai Pergen, Sumerau és Hager utódjaként — 1817-től Joseph Gráf Sedlnitzky, a Metternich-rendszer a Lajtántúlon és Nyugat-Európában emblematikusnak tekintett alakja állt.

4 A kormányszék hatásköre elvileg a Habsburg Monarchia nyugati, illetve északi felére terjedt ki: itt minden tartományban egy rendőri főigazgatóság volt alája rendelve, amelyek a katonai rendőrség, illetve Velencében a Guardia di sicurezza publica felett rendelkeztek. E legális és nyilvános rendőrség mellett a Polizeihofstelle titkos munkatársakat, informátorokkal is alkalmazott, a magyar korona országaiban, amelyekre hatásköre semmilyen tekintetben nem terjedt ki, kizárólag ilyenekkel rendelkezett. A kormányszék, a legtöbb udvari hatóságtól eltérően, nem a kollegiális, hanem az elnöki-ügyosztályi elv alapján működött: a rendszeresített döntéshozó és döntés-előkészítő hivatali állomány (elnök, udvari- illetve kormánytanácsosok, udvari titkárok, fogalmazók, lajstromozók, írnokok) létszáma a hivatalos tiszti címtár szerint 1816-ban 15, 1847-ben 27 fő, azaz meglepően alacsony volt; összehasonlításul a Magyar Kancellárián és segédhivatalaiban ugyanezen években ötször, illetve négyszer annyian dolgoztak (78-an, illetve 115-en).

5 A Polizeihofstelién viszont hatalmas méretű volt az irattermelés, még ha ennek mértékét csak közvetve tudjuk is érzékeltetni. Az itt keletkezett ügyiratok (vagy ügyiratdarabok) száma a reformkorban szinte minden évben túllépte a 10, sőt a 11 ezret, a forradalom előestéjén pedig megközelítette vagy meghaladta a 14 ezret, míg a hivatalosan többszörösen nagyobb létszámú Kancellárián ez a szám (az 1830-as évek elején évi átlagban több mint 18 ezer, 1848 előtt több mint 21 ezer) csak 50-70%-kal volt magasabb.

6 Mindez azt valószínűsíti, hogy a Polizeihofstelle tényleges tisztviselői állománya a valóságban magasabb volt a nyilvánosságra hozottnál — a létszám egy része általunk feltételezett „elrejtése" egyébként kézenfekvőnek tűnik annak fényében, hogy a bécsi Herrengasséban székelő kormányszék feladatkörének jelentős, ha nem is számszerűsíthető, a nyilvánosság elől azonban mindenképpen eltitkolandó hányadát a titkosrendőrségtől beáramló jelentések feldolgozása alkotta. Miután az 1848 előtti időszak története mint kutatási téma konstituálódott, és szakképzett történészek is foglalkozni kezdtek ezen időszakkal, e kutatók figyelme ráirányult a Polizeihofs teliének az osztrák belügyminisztérium levéltárában őrzött irataira is, igaz, 1918 előtt a magyar kutatók közül csak kevesen, Wertheimer Ede, Lábán Antal, legfőképpen pedig Takáts Sándor, illetve az általa foglalkoztatott kutatók tekinthettek be az iratokba. Az első publikációk a kitűnő publicista, jogtörténész és kortörténész Wertheimer tollából származnak, aki — „kiadatlan források alapján" / „Nach ungedruckten Quellén" — több igen informatív cikket és tanulmányt jelentetett meg, többnyire a Pester Lloyd hasábjain, a 4 BENNA, 1953.197-239. 5 A Hof- und Staatsschematismus, illetve a Hof- und Staatshandbuch des österreichischen Kaiserthums kötetei alapján; megjegyzendő, hogy utóbbi 1847-re nem is szerepelteti a Kancellárián a Magyarország és a hozzákapcsolt részek tiszti névtára 1847-dik évre tanúsága szerint (Buda, 1847. 103-104.) foglalkoztatott 38 (!) fogalmazógyakornokot. 6 MISKOLCZY, 1927. passim és VlSZOTA, 1930. II. köt. 1030-1043. található hivatkozások, illetve BÉLAY, 1973. adatai (A 39, A 45) alapján. 51