Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens szont /z'ber-eredetű nobilisekkel a 13. század elején megjelenő servientes regis csoportját a királynak az uralkodó által közszabadsággal és kisebb birtokkal megajándékozott szolganépéből eredezteti. Ez a csoport azután, mivel tagjai a privilegizálás révén voltaképpen a birtokokkal még rendelkező közszabadok jogállását nyerték el, Zsoldos szerint összeolvadt a liberek földtulajdonos rétegével. Egyszersmind, „részben" azon az alapon, hogy az udvar az előkelő nobilisek elszegényedett rokonait szintén a király serviensei közé számította, igényt támasztott e nobilisek jogainak élvezetére is. Miután ez irányú törekvését a 13. század második harmadának végén siker koronázta, a hagyományos nobilisek és a királyi serviensek eltérő eredetű kategóriái ugyanazon nobilitas egyenlő jogú, egymástól immár megkülönböztethetetlen elemeivé lettek.

24 Ezek szerint a szolgarendűek kiváltságolt, a közszabadok — konkretizálatlan tartalmú — jogállására jutott tagjaiból alakuló, majd a közszabadok vagyonos rétegével egybeforró sérv iens-csopovt szerzi meg ennek az új kategóriának azon jogok összességét, amely 1267-ig csak az átlag liberek soraiból kiemelkedő, nobilis névvel illetett — nyilvánvalóan szűk — rétegnek járt ki. Valóban ez lett volna a fejlődés útja? Akkor mi magyarázza a nobilisek sűrű jelenlétét forrásainkban már annak előtte, hogy a királyi serviensek színre léptek volna? Melyek lehettek azok a közszabad-jogok, amelyeknek a királyi népek privilegizált egyedei is részeseivé váltak? És ez utóbbiak kiváltságolása ölthetett-e már a 13. század előtt akkora méreteket, hogy annak a királyi serviensek tömeges megjelenése legyen az eredménye, és ezek — még ha súlyukat meg is emelte a közszabadok vagyonos és velük állítólag egybeolvadó rétege — rendelkezhettek-e akkora erővel, hogy maguknak is ki tudják verekedni a hosszú időn át csak a nemesek számára elérhető többletjogokat? A nobilitas — a nemesség — eredetének elméletét, nyilvánvaló tekintettel saját korának valóságára, a 13. század '80-as éveinek derekán Kézai Simon alkotta meg és foglalta elsőként írásba. Arra kereste a választ, hogy miért hívják az egyik magyart nobilisnek, a másikat meg ignobilisnek, holott mindketten ugyanazoktól az ősöktől származnak. Az ő magyarázata a következő: Géza fejedelem idejéig szükség esetén minden magyart fegyverbe hívtak a kikiáltók. Aki elmulasztotta e parancs teljesítését, engedetlenségének pedig nem tudta okát adni, azt a szkíta törvények értelmében vagy megcsonkították, vagy közönséges szolgaságba taszították. A fenti bűnt, illetőleg kihágást elkövetők, vagyis a személyes katonáskodást megtagadók utódai az őseik ellenszegülésének következményeit most is viselő ignobilisek, a hadszolgálatot mindenkor teljesítők ivadékai pedig a nobilisek.

75 A nobilis szó egyébként legelőször Szent László alatt keletkezett forrásainkban, mégpedig a király dekrétumaiban fordul elő. Az uralkodó harmadik — Szilágyi Lóránd szerint valójában első — törvénykönyve külön intézkedik 24 Megjegyzendő, hogy a nobilisek és a királyi servienseket különálló kategóriáknak tekintő elméletet fogadja el Tringli István is, amikor arról ír, hogy „Az Aranybulla kiadását kikényszerítő serviens tömegek maguknak a nemesekkel megegyező jogállást követeltek" TRINGLI, 2001.145-146. 25 Kézai Simon Gesta Hungaroruma. SZENTPÉTERY, SRH. I. köt. 147-148. 18