Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens véglegesen megszűnik a minden szabad személyt átfogó libertás jogi egysége is. A származás állítólagos előkelőségének, továbbá a — feltételezetten — ezzel, valamint a főtisztségek viselésével, illetőleg a vagyonossággal összefüggésben keletkezett nemesi többletjogoknak mibenlétéről azonban, amelyek e nobiliseket elválasztják az ő nevükre érdemtelen közszabadoktól, Zsoldos nem ad felvilágosítást. Márpedig erre azért is szükség lenne, mert egyidejűleg „bizonyossá" veszi a későbbi kisbirtokos nemesekről, hogy „túlnyomó többségük" a 11-12. század „birtokos szabadjainak" leszármazottja, vagyis a birtokos közszabadok útja az Árpád-kor végén (?) kialakuló új (?) nemességbe vezetett. Újszerű, egyben meglepő viszont az a korábbi nézetével szakító megállapítása, amelyet a — szerinte a 13. század elején feltűnő — servientes regis társadalmi kategória forrásáról tesz. Úgy véli, hogy eredetileg azokat emlegették e néven, „akiket az uralkodó a maga szolganépei közül felszabadítva, közszabadsággal és kisebb birtokkal adományozott meg"; a kiváltságolás e fajtájának a jómódú — birtokos — közszabadok helyzete volt a mintája, és „ezen az alapon a két réteg is csakhamar összeolvadt". Ámde a királyi udvar „az előkelő nemesi rokonságok elszegényedett tagjait" is a királyi serviensek közé számította (?), „részben" e körülményekre vezethető vissza, hogy a serviensek már a tatárjárás előtt igényt tartottak „az Árpád-kor hagyományos nemességét megillető jogok teljességére", és szűkebb pátriájuk (megyéjük) nobiliseinek mondták magukat. Zsoldos — „némi leegyszerűsítés árán" — abban találja megjelölhetőnek „a tipikus nobilis és a serviens regis" közt létező különbséget, hogy a nemes tevékenységi területe —- birtokai, illetve ténylegesen viselt vagy csupán elvileg viselhető tisztségei révén — az egész országra kiterjedt", a királyi serviens világa viszont az életének intézményi kereteit megszabó megye volt. A különbség lényege szerinte akkor is ez, ha a serviensek először éppenhogy azokat a szálakat igyekeztek — az Aranybulla tanúsága szerint nem is sikertelenül — lazítani, amelyek a királyi megyéhez fűzték, illetőleg a várispán joghatóságához kötötték őket, vagy ha kisebb jelentőségű tisztségekhez olykor — szolgálóként, amint erre nevük utal — szolgálatot vállalva a királynál, a megyén kívül ugyancsak hozzájutottak. E különbség azután is megmaradt, amikor, mivel a királyi hatalom a serviensek évtizedes követeléseinek engedve, 1267-ben elismerte ezek jogállásának nemesi voltát, már eltűnt a nobilis szó arisztokratikus csengése, a nemesség jogi fogalma pedig a töredékbirtokostól kezdve a nagyhatalmú oligarchiáig magába ölelte a társadalom földtulajdonosainak többségét.

23 Ha jól értelmezem, akkor Zsoldos legújabb álláspontja abban foglalható öszsze, hogy a nobilisek rétege all. század végétől és azok összességéből jött létre, akik előkelő származásuk miatt kiemelkedtek az egyazon jogokat élvezők rendjéből, országos tisztségek viselői lettek, megvagyonosodtak, a szabadoktól pedig — többletjogok szerzése révén — jogállásban is elkülönültek. Vagyis ők alkották az Árpád-kor hagyományos nemességét, amelyeknek minden egyes tagját a közliberek szabadságán túlterjedő privilégiumok köre illette meg. Ellentétben vi23 ZSOLDOS, 2001. 56-57., ül. 68. 17