Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens mennyien ahhoz a birtokos réteghez tartoztak, amelyet a conprovincialitas elve fogott össze. A birtoklás jogalapjai közül azonban a serviensi vált a legkedvezőbbé (?), és ez ment át nemesi birtoklásba. Annak, hogy az állítólagos fejlődés miért ezen a nyomvonalon haladt, Zsoldos még csak hipotetikus magyarázatát sem adja. Úgy véli viszont, hogy a nemesi földbirtoklás módjaira jellemző jogintézmények jórészt léteztek, és ezek egy hányadának a királyi serviensek ugyancsak részesei voltak már akkor is, amikor e serviensek még nem határolódtak el a conprovincialitas fogalma alá tartozó vidéki birtokosok más jogállású csoportjaitól (?). Elkülönülésük, amelyre mind határozottabban törekedtek és ennek kifejezéseként szűkebb pátriájukban eleve nobz'/zseknek tekintették magukat, 1267ben vezetett végleges sikerre: ez évi dekrétumában ismerte el az uralkodói hatalom, hogy a királyi serviensek méltán tartanak igényt a nobilis nevezetre. Mégpedig egyedül csupán ők a conprovincialitas különböző birtokos rétegei közül.

21 Eltekintve most Zsoldos elmélete egyes elemeinek kibontásától, értelmezésétől és számos vonatkozásban erős megkérdőjelezhetőségétől, témánk szempontjából felfogásának két tényezője feltétlenül érdemes a kiemelésre. Nevezetesen: A királyi servienseket monográfiájában még ő is a 11-12. századi birtokos közszabadok leszármazottainak tartja,

22 bár arról nem ejt szót, hogy e közszabadoknak lehettek-e olyan csoportjaik is, amelyeknek utódaiból a serviensekétől eltérő társadalmi réteg született. A másik: a királyi serviensek az ő felfogásában se tartoztak eleve a nemesség nagy, átfogó rendjébe, hanem csak hosszú idő után és szívós munkálkodással sikerült nekik a nobilis nevet és jogállást megszerezniük. Egyúttal úgy látja, hogy a nobilitas intézménye eredetileg csak a nagybirtokos előkelőkre és ezek szegényebb, de előkelőség tekintetében hozzájuk hasonló (?) társaira terjedt ki. E nobilitas mibenlétével, jogintézményi tartalmával idézett munkájában nem foglalkozik, és arról sem tájékoztat, hogy mit jelentett az az előkelőség, amely határvonalat húzott az előkelőknek minősülők és ezen az alapon a nagy földtulajdonosokkal egyezően ugyancsak nobiliseknek számító szegényebb birtokosok, meg az ezen nobilitáson kívül rekedt-rekesztett, szintén szegény társaik közé. Időközben azonban egy és más vonatkozásban részben módosultak, részben finomodtak és konkrétabbakká váltak Zsoldos tárgyunkat illető nézetei. Ujabban az alábbiak szerint vall a nobilisek és a királyi serviensek problematikájáról: A 11. század utolsó negyedétől felbomlik a liberek társadalmi rendjének korábbi egysége, és kiemelkedik közülük az előkelő származású nemesek (nobilis) „csoportja". Ebből a társadalom elitjét jelentő rétegből kerülnek ki azután a világi és egyházi főméltóságok — tisztségek — viselői, akiknél származásuk előkelősége mellé fekvőbirtokokból összeálló jelentős vagyon is társul. Mivel pedig ezt a nemességet már jogai is elhatárolják az ignobiliséknék számító közszabadoktól, ZSOLDOS, 1999.140-141. Azt, hogy a királyi serviensek valójában a 11-12. század társadalmának birtokos közszabadjai, illetőleg ezek utódai, jogállásuk közelebbi vizsgálata nélkül, először 1994-ben fogalmazta meg. ZSOLDOS, 1994. 16