Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens házasságkötésében, hitbéradásában, lányai javadalmazásában és kiöltöztetésében stb. megnyilvánuló — társadalmi norma követését írta számára elő.

18 Fügedi Erik a servienseket harcosaknak, a magyar katonai elit részének tekinti, rétegük létrejöttét ő is a 12-13. század fordulójához köti, egyszersmind azon királyi szándék megvalósulásaként értelmezi, amely — és e ponton Mályusz Elemér vonatkozó elméletét fogadja el

19 — az uralkodó nehézpáncélos lovassága számának megnövelésére irányult. Valamely személy — ebben helytálló Fügedi következtetése — azzal vált menetközben királyi servienssé, nyerte el a serviensstátust, hogy az uralkodó — már meglévő, vagy csak egyidejűleg adományozott birtokával együtt — kivette korábbi jogállásából; felmentette azon szolgáltatások alól, amelyek eredeti státusához kapcsolódtak; befogadta királyi házába: az aula regiába; megengedte neki, hogy ő előtte vagy „nagybírái" előtt perelhessen; adófizetésre és egyéb terhek viselésére pedig ne legyen köteles. Mindezek fejében hadszolgálattal — de csupán ezzel! — tartozott az uralkodónak. Külön szervezetet azonban nem hoztak létre királyaink a seruiensek számára; valamiféle szervezési forma — így Fügedi — legfeljebb a hadra kelt seregben és abban figyelhető meg, hogy a királyi servienseket valamelyik nagyúr, néha éppen a megyésispán csapatához (?) osztották be. Végülis a várjobbágyok és a szabad birtokosok mellett ez a velük egybeolvadó elit katonaréteg adta a 14. század derekától egységes rétegnek tekinthető köznemesség egyik csoportját.

20 A királyi serviensség tartalmi-jogi mibenlétét Fügedi valósághűen összegezi ugyan, a kérdéskör több lényeges vonatkozására azonban vagy nem ad — legalábbis kielégítő — magyarázatot, vagy pedig vitatható, illetőleg cáfolható kapcsolatos álláspontja. Ilyen többek között a réteg megszületésének idejéről és okáról alkotott véleménye, fegyvernemének, a seregben betöltött szerepének kijelölése stb. A serviensséget ő is a nobilitástól eredendően különálló képződménynek fogja fel, a kettő viszonyának — tartalmi egyezésének vagy eltérésének — megvilágítására viszont annak ellenére sem vállalkozik, hogy a serviensek rétegét a későbbi köznemesség egyik alkotóelemének minősíti, ugyanakkor e köznemesség létrejöttéből kizárja — mivel hallgat róla — a már korábban is kétségtelenül létező nobilisek szerepét. A várjobbágyság történetét példásan feldolgozó monográfiájában Zsoldos Attila többek közt az állapítja meg, hogy a nobilis név a 13-at megelőző századokban csak „a nagybirtokos előkelőket" és az előkelőség tekintetében hozzájuk hasonlóaknak tekintett (?), de szegényebb sorsú társaikat illette meg. Egyszersmind rámutat, hogy a föld birtoklásának a 13. század, de lehet hogy már az előző kor Magyarországán is, különböző jogalapjai léteztek. Ilyen volt a várjobbágyi, az egyházi nemesi, de a 11-12. századi birtokos közszabadok 13. századi utódai által elnyert (vagy kiharcolt — V. J.), serviensinek nevezett jogállás is. Ezek a különböző címeken és jogon földbirtokkal rendelkező csoportok valaSzűcs, 1984.359. MÁLYUSZ, 1942/a. 296. FÜGEDI, 1992. 55-57. és 65-66. 15