Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens pedig a nemesivel ugyan rokon, de külön jogállásként értelmezi, amely csak a 13. század utolsó harmadában lett valamiféle „összeolvadás" eredményeként a nobilitással azonos. Véleményének hitelesítésével azonban adós marad, mert ő sem vállalkozik a nobilis-status mibenlétének kifejtésére, illetőleg összegezésére, ennek hiányában viszont semmi sem tudható meg arról, hogy mégis miben különbözött egymástól nobilis és serviens jogállása; így pedig továbbra is élő a kérdés: létezett-e egyáltalán eltérés közöttük. Borosy András úgy véli, hogy László és Kálmán kora óta Magyarországon csak szabadállapotú milesék (harcosok, katonák) léteztek; ezek egyik része a várispánságokhoz tartozott, másik része viszont kívül állott a várak comeseinek jogkörén, vagy egyenesen udvari miiesnek számított. A várak mileseinek utódait Borosy a várjobbágyokban fedezi fel, a királyi serviensekben viszont a várispánságokhoz nem tartozó milesek ivadékait látja.

16 Vagyis ő a királyi serviensek őseit egy fegyverforgató, hadakozásra rendelt réteg tagjainak, magukat a servienseket a 13. században kialakuló köznemesség egyik fő alkotóelemének tekinti, valójában tehát a serviensséget és a nobilitást egész kiterjedésükben ő sem veszi azonosaknak. Szűcs Jenő IV. Béla politikai programjának elemzése során jut olyan következtetésre, amely szerint e király a tehetősebb kis- és középbirtokos szabadok körét tartotta úgy számon, mint tágan értelmezett saját kíséretét, mint olyanokat, akik az uralkodót annak virtuális famíliájaként szolgálják az udvarban. Szűcs tehát a szabad kis- és középbirtokosoknak nem összességét, hanem csak ezek tehetősebbjeinek csoportját tekinti a királyi serviensek körének. Nem beszél ugyan arról, hogy miben látja e királyi serviensek és az ő körükön kívül eső nem tehetős szabadok jogállásának elvi különbségét és annak gyakorlati következményeit, de úgy tűnik, mintha az előbbiek többletprivilégiumát jószerivel csupán a királyszolgálat udvarban is engedélyezett teljesítésének jogában pillantaná meg. Egyúttal meggyőződése, hogy a serviens régisek összessége a nemesség előképét jelenti, magukat a servienseket pedig a várjobbágyság legfelsőbb — saját tulajdonra is szert tevő — rétegétől mindössze jogi árnyalatok választják el. Ezen árnyalatokról és egyáltalán a nobilitás előképeként értelmezett serviensség jogintézményéről bővebben nem ejt szót. És arról se, hogy mi lesz a serviensek közé általa nem sorolt többi szabad birtokos sorsa. Fogalmazásmódjából az viszont kiderül, hogy a királyi serviens és a nobilis közé nem tesz egyenlőségjelet; ki nem mondva ugyan, de megengedi különbözőségük elismerését, egyidejű létezésük feltételezését azonban elveti, és az előbbit az utóbbi valamiféle fejlődésbeli előzményének értelmezi.

17 Okfejtés egyébként meglepő, hiszen egy korábbi tanulmányában azt a nézetet képviselte, hogy a nemes a korai időkben éppen azért számított nemesnek, mert származásának ősisége vér szerinti nobilitást és vagyonánál is nagyobb presztízst biztosított neki, egyszersmind meghatározott — BOROSY, 1974. 24-25. Szűcs, 1993.24-25. 14