Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens az uralkodó udvarában, és ezen famíliatagok egyik csoportját alkotják az udvart szolgáló serviensek. Ezektől azonban — vélekedése szerint — meg kell különböztetni a királyi servienséket, akik e korban — a 13. században — még „nem kizárólag nobilis néven szerepelnek". Azt a feltételezést tehát, hogy ezen utóbbiak, vagyis a servientes regis, azaz servientes nobilis valaha is tagjai lettek volna a király famíliájának, szerinte el kell vetni. Úgy véli, hogy ezek adománybirtokot élveztek, királyi zászló alatt hadakoztak, az uralkodó vagy közvetlen helyettese bíráskodott felettük, azaz a királynak nem ment a föld közvetlen tulajdonosának, hanem mint az ország urának, azaz közjogi személynek engedelmeskedtek. Lehet, így Szekfű, hogy a korábbi időkben „az egyszerű királyi serviensek is" bejárhattak a királyi udvarba, de a 13. században a vármegyénként már nagy tömegekben fellépő királyi szolgáknak, nemes szolgáknak a kúriával és famíliával már semmi, vagy csak esetleges kapcsolata lehetett. Végül Szekfű a saját álláspontját illetően tökéletes — és zavart — bizonytalanságban hagyja olvasóját. Mert leszögezi ugyan, hogy a serviens elnevezés, amely a 13. század második felében általánossá vált, a familiáris szinonimája, ezért a nemesi osztályoktól „elválasztva" tárgyalandó, ám egyidejűleg azt a megjegyzést teszi, hogy a serviens név, mint „a királyi nemesek megjelölése" a 14. században egyeduralomra jutó nobilis elnevezéssel szemben fokozatosan háttérbe szorul. Akkor hát végülis azonosnak véli-e a nobilist és a királyi servienst? Ha mégsem, akkor miben látja a különbséget kettejük között, Erre sem itt, sem a kérdéskört érintő másik munkájában

4 nem ad választ. Ez utóbbiban mindössze a királyi serviensek eredetének magyarázatában lép némileg tovább, amikor is királyi birtokadományban részesült közszabadoknak minősíti őket, akik a felettük bírói hatalmat gyakorló uralkodót éppen a tőle kapott birtok fejében szolgálják, és ezért is nevezik magukat a király szolgáinak. Azon viszony létrejöttének okát, amely uralkodó és serviense közt létezik, Szekfű most korábbi véleményével homlokegyenest ellenkezően értelmezi: a serviens az uralkodóval eredetileg nem mint az állam fejével, hanem igenis mint magánföldesúrral állt közvetlen kapcsolatban. De mivel a királyi hatalom nem bizonyult eléggé erősnek a nagybirtok territoriális és egyéb jellegű terjeszkedésével szemben, a kezdeti magánjogi kötelék meglazult (?), a felek viszonya közjogivá alakult át, ennek következményeként fokozatosan eltűnt a serviens regis kifejezés, e név korábbi viselőinek, illetőleg utódaiknak titulusa pedig már kizárólagosan a nobilis regni lett. Vagyis Szekfű ezúttal is megkerüli a serviens regis és a nobilis eredeti viszonyának tisztázását; okfejtésével azt sugallja, hogy valójában egyazon társadalmi képződmény tagjairól van szó, akik a fejlődés első szakaszában magánjogi kapcsolódásuk kifejezőjeként viselték a servientes regis nevet, majd az uralkodóhoz fűződő viszonyuk közjogivá alakulása miatt cserélték ezt fel ők maguk is, de kortársaik is a nobiles megjelöléssel. Hóman Bálint viszont olyan katonáskodó hűbéres földművelőket lát a serviensekben, akik elszegényedett, de a király által birtokadományban részesített 4 SZEKFŰ, é. n. 63-65. 4