Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens nemesekből, valamint a várnép sorából ki- és felemelkedett elemekből alakultak külön réteggé. Mint hadakozó hűbéreseknek azután — a 13. század folyamán — sikerült földjeiket a hűbéri kötelezettségek alól mentesíttetni és a független köznemesség kiváltságait megszerezni. Hóman tehát, bár a független köznemesség eredetével nem foglalkozik és mibenlétét sem határozza meg, a servienseket és a nemeseket eltérő gyökerekre vezeti vissza: két külön társadalmi kategória tagjainak fogja fel, amelyek közül kezdetben a köznemesség állt magasabb fokon, és a serviensek csak a 13. század társadalmi küzdelmeiben tudták maguk számára kiharcolni a köznemesség kedvezőbb jogállását, és egységessé formálni az induláskor egymástól még nagyon is eltérő két réteget.

5 Az uralkodó földjein lakó, valójában tehát saját tulajdonnal nem rendelkező szabadoknak tartja a királyi servienseket Domanovszky Sándor is, akik földközösségben éltek a királyi (?) birtokok szolganépeivel. Szabadságuk azután, mondja Domanovszky, a 13. század során kettős veszélybe került: egyrészt a szolganépek — terheik e korban tapasztalható fokozódása miatt — mind erőteljesebben igyekeztek e szabadokat maguk közé lehúzni, kötelezettségeik velük közös teljesítésére erőltetni, másfelől a királyi és várbirtokok gyorsuló ütemű eladományozása következtében e birtokok szabad lakói magánbirtokosok hatalma alá csúsztak, akik már nem nagyon vették tekintetébe korábbi szabadságukat. Ezek a serviens-szabadok kényszerítették ki azután a libertásuk ellen törő főurakkal, meg a megvédésükre képtelenné vált uralkodóval szemben az Aranybullát. Vagyis Domanovszky a serviensség mibenlétére ad ugyan egyfajta magyarázatot, a királyi serviensek és a nobilisek viszonyának kérdését azonban ő is hallgatással kerüli meg.

6 Szemlátomást a végleges tisztázás igényével fogott a kérdéskör tanulmányozásához Váczy Péter. Vizsgálódásának eredménye azonban féloldalasra, illetőleg ellentmondásosra sikeredett. A részletes elemzést megelőzve, mintegy végkövetkeztetésként már tanulmánya elején bizonyosnak tekinti, hogy a királyi serviensek nem azonosíthatóak a nobilisekkel. Álláspontját István szlavón bánnak egy 1249-ben kelt, majd ennek szövegét 1255-ben megismétlő oklevelére alapozza, amely, szerinte, éppen hogy jogi tekintetben tesz különbséget nobilis és serviens regis között. Ebben az oklevélben a bán megállapítja: Irizlaus fia Joan és rokonai azzal engednek át örökre egy bizonyos erdőt a zágrábi várjobbágyoknak, hogy az erdő kizárólag e várjobbágyoké, nobiles autem non habent ibi aliquam porcionem, nec HU habent porcionem ibi, cjui sunt de genere srvientum regis. Váczy a szövegezésben a nobilis és a serviens regis olyan éles szembeállítását fedezi fel, amilyennel — ezt maga is kénytelen elismerni — sehol máshol nem lehet találkozni, sőt amelynek minden más vonatkozó adat éppen az ellenkezőjét tanúsítja. Ezt a két — valójában egyetlennek tekintendő — adatot ő mégis elégségesnek tartja azon intelem kimondásához, hogy a történész ne is kísérletezzék a két kifejezés, illetőleg a mögöttük álló tartalmak azonosításával. 5 HÓMAN, 1922. 559. 6 DOMANOVSZKY, 1923. 57-60. 5