Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Soós István: Csetri Elek: Európa és Erdély. Tanulmányok és források. Kolozsvár, 2006 / 244–250. o.

Irodalom Napóleon katonái közül azonban számosan nemcsak a győzelmeket élhették meg, nemcsak a dicsőség jutott nekik osztályrészül, de némelyeknek a hadifogság keserű kenyere is, sőt voltak, akik sohasem kerültek vissza szülőföldjükre, idegen — jelen esetünkben magyarországi és erdélyi földön — érte őket a halál. Csetri Elek kutatásai tanúsítják, hogy több ezer francia katonát vittek hadifogolyként Erdélybe. Sorsukról, hányattatásukról az erdélyi magyar történeti irodalomban ily mélységben és részletekben éppen Csetri Eleknek ebből a tanulmányából nyerhetünk első ízben összefoglaló képet. Mint azt már fentebb is jeleztük, részben új kutatásokra épül a szerzőnek az erdélyi jakobinusok történetét feldolgozó tanulmánya, amelyhez szorosan kapcsolódnak az általa elsőként feltárt kútfők, amelyeket közlemény formájában ismertet meg az olvasóval. A szerző a korábbi véleményekkel (Jancsó Elemér, Benda Kálmán és Trócsányi Zsolt) ellentétben nem tekintette periférikusnak az erdélyi jakobinusság vizsgálatát; kutatásai egyértelműen igazolták, hogy pusztán a magyarországi jakobinus mozgalom kiegészítéséről lenne szó. Csetri Elek az általa feltárt források tükrében nem értékeli túl az erdélyi jakobinusságot, illetve jelentőségét, de igyekezett megfelelő „helyére" tenni a kérdést. A szerző szerint a feltárt 1796. évi vallomások tükrében az „osztrák császári és magyar rendi, nemesi és polgári, földesúri és paraszti ellentétek feszülnek egymásnak". Egyetértünk a szerzővel, hogy a Habsburg császár és király Isten kegyelméből származtatott uralkodását tagadó kijelentések, vagy olyan vészes jóslatok, hogy „nem sokára vége lesz a királyságnak és itten is mindenek frantzia lábra fognak állani", olyan eszmeiségről árulkodnak, amely erdélyi forradalmi táptalaj létéről tanúskodik. Ezekhez hasonló és súlyos mondatok csak a magyarországi jakobinusok írásaiban és a Martinovics-mozgalom perének anyagában találhatók. Az Egy elfeledett időszak című fejezetbe sorolt tanulmányok ékesen bizonyítják — és itt hadd idézzük ismét magát a szerzőt —, hogy „az európai történelemnek ez a viharos szakasza nem múlt el nyomtalanul az erdélyi társadalom, az erdélyi értelmiségi elit, a polgári rétegek és a parasztság felett". Besorolásunk szerint az ötödik „fejezet" két tanulmányt foglalna magában. Ezek mintegy lezárják azt a periódust, amellyel a szerző foglalkozik. Az egyik az 1821. évi görög és román felkelés erdélyi visszhangjára utal. Ennek kapcsán Csetri Elek olyan, a szabadság eszményétől fűtött személyiségeket szólaltat meg, mint Széchenyi István és a republikánus Bölöni Farkas Sándor. A másik nagyobb terjedelmű tanulmányban az újkori európai történelem egyik fontos mozzanatát, az 1820-1821-es carbonari eszmeiségről és felkelésről, az olasz szabadság- és egységgondolat folyamatának első nagyarányú megnyilvánulásáról értekezik a szerző, annak hazai hatását eddig kiadatlan iratanyaggal illusztrálva. Külön „fejezetbe" sorolnánk a Csetri Elek egyik legkedvesebb témájához tartozó tanulmányokat, amely téma történetírói munkásságának egyik legjelentősebb része: nevezetesen a Körösi Csoma Sándorról készített írások. A szerző a feltárt kútfők nyomán elsőként mutatott rá, hogy Csoma a bibliai tanulmányok mellett már göttingeni tanulmányai idején foglalkozott orientalisztikával. A könyvtárban görög, latin, olasz, német és francia nyelvű irodalmi és történeti 249