Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Molnár Antal: Alexandar Fotić: Sveta Gora i Hilandar u Osmanskom carstvu (XV–XVII vek). Beograd, 2000 / 230–235. o.

Irodalom A szerb állam végleges bukása jelentős mértékben megváltoztatta a kolostor feletti világi patronátus formáit is. A korábbi birtokadományok helyébe a többékevésbé rendszeres pénzjuttatások léptek. A szerb előkelők egészen a 16. század elejéig támogatták a Hilandart: Mara Brankovic hagyatékát ugyan nem tudták maradéktalanul birtokba venni, de II. Murád szultán özvegye többször hathatósan járt közbe a szerb szerzetesek érdekében a Portán. Mellette a szerémségi Brankovicok és a Jaksicok is támogatták a kolostort. Az új patrónusok közül a legjelentősebbek a havasalföldi vajdák voltak, akik nemcsak a szultáni udvarban jártak ki fontos kiváltságokat a kolostornak, hanem jelentős éves adományt is küldtek a Hilandar számára, sőt olykor a kolostor teljes adóját is kifizették. A moldvai vajdák lényegesen csekélyebb mértékben segítették az athoszi kolostorokat. Hilandar és az orosz cári udvar kapcsolatai 1550-től állandósultak, 1582től háromévente érkeztek a szerb szerzetesek a segélyért Moszkvába. A cári udvar pénzadománya a 17. században ritkább és kisebb összegű lett ugyan, de a hilandari szerzetesek jelenléte, az általuk hozott ereklyék és ikonok fontos szerepet játszottak az oroszországi pravoszláv kultuszformák és spiritualitás alakításában. Az uralkodói patronátus mellett a 16. század második felétől egyre gyakoribbá váltak a szerzetesek adománygyűjtő körútjai az Oszmán Birodalomban, a Habsburg Birodalomban, Lengyelországban, a román fejedelemségekben és Oroszországban. Oszmán területen az adománygyűjtő barátok a hatóságok védelmét élvezték. A kolduló körutak jövedelmezőségét mutatja, hogy a 17. században általában az athoszi szerzetesek harmada volt távol a kolostorából. Végül jelentős anyagi segítséget jelentettek a végrendeletileg a kolostorra hagyott ingatlanok és a tehetősebb zarándokok adományai. A bevételek és különösen az élelmiszer legnagyobb részét a birtokaikról, a metochionokról nyerték. Ezek egy részét bérbe adták és a bérleti díjat természetben igényelték. Hilandar metochionjai az Oszmán Birodalomban egy kivétellel görög területeken feküdtek: elsősorban az Athosz-hegyen, illetve a Thesszaloniki és a Sztrymon-völgy közötti térségben. A szerb szerzetesek Thesszalonikiben és Szerreszben boltokkal és házakkal is rendelkeztek. Az egyetlen nem görög metochion Magyarországon, a csanádi szandzsákban feküdt: Fótié olvasatában ez Bakebo§, nagyobb valószínűséggel azonban Jakabos (a középkori Jakabfalva területén), amely a csanádi szandzsák 1579. évi összeírásában kolostorként szerepel, három szerzetessel. A szerző nagyon óvatos becslése alapján a 16. század végén és a 17. század elején a kolostor birtokai összesen mintegy 1500 hektárt tehettek ki, ennek a többi ingatlannal együtt körülbelül 20 000 arany lehetett az értéke. Ez a rövidre fogott ismertetés a monográfia gazdag tartalmának csupán néhány lényegesebbnek vélt megállapítását emelhette ki. Aleksandar Fotic könyve az elmúlt évtizedek talán legjelentősebb hozzájárulása a szerb ortodox egyház oszmán kori történetének kutatásához. Eredményei messze túlmutatnak a Hilandar kolostor vagy akár az Athosz-hegy históriáján, éppen az oszmán valláspolitika sajátosságai miatt alapvető tanulságokat hordoznak a balkáni ortodox egyházaknak az oszmán intézményi struktúrába való beilleszkedésének vizsgá234