Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések és alkotmánytörténeti következményeik a 13–15. századi Magyarországon / 33–47. o.

Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések a 13-15. századi Magyarországon menyeit: I. Lajos ezt ünnepélyes (privilegális) oklevelének nevezi, amelyet függő és új közhitelű kettős pecsétjének oltalma (literas nostras privilegiales pendentis et autentici sigilli nostri növi duplicis munimine roboratas) erősített meg. Kelt Demeter zágrábi püspöknek, a királyi udvar főkancellárjának kezéből, római naptár szerint, teljes egyházi és világi méltóságsorral. Fügedi Erik ehhez a fiúsító oklevélhez az alábbi megjegyzéseket fűzte: „A király 1375-ben megígérte, hogy a Hahót (= Búzád) nemzetségben a királyi tanács hozzájárulása nélkül nem fiúsít." „A körültekintés — írja Fügedi — nem volt felesleges, mert két évvel az ígéret után [...] Lajos az esztergomi érsek kérésére mégis fiúsította Hahóti Mihály fia János lányát, Annát, akit az érsek unokaöccsének szántak. Az uralkodó ígéretét úgy kerülte meg, hogy a királyi tanács egyetértésének jeleként Erzsébet anyakirályné és Demeter zágrábi püspök pecsétjét függesztette a fiúsító oklevélre."

5 Ehhez jegyzetben Fügedi még hozzáfűzte: „Ezt a per folyamán bemutatott oklevélről állítja a nádor,

6 de az eredetinek sem szövegében, sem leírásában nincs nyoma.

7

" 8 Fügedi súlyos hibája, hogy teljesen téves fordítást ad. Az oklevél megerősítő (corroboratio-s) formulája szerint a király pecsétjét (sigilli nostri) függesztették rá. A fiúsító oklevélben olvasható corroboratio szerint ez az oklevél a főkancellár kezéből kelt és a király kettős függő, új autentikus pecsétjének oltalma erősítette meg, a nádor oklevele szerint, amint köztudomású, az említett királyi pecsét egyik lapját a főkancellár, másik lapját I. Lajos édesanyja őrizte. Ezt a megjegyzést — helyes fordítás esetén — lehetetlen az 1398. évi oklevél hitele ellen fordítani. Ám Fügedi fordítását súlyos nyelvi és tárgyi tévedések terhelik. Az oklevelet — az ő téves fordításától és értelmezésétől eltérően — nem a veszprémi püspök pecsétje és nem I. Lajos édesanyjának a pecsétje alatt adták ki, hanem a királyi nagypecsétnek a főkancellár, veszprémi püspök által őrzött egyik lapját és a király édesanyja által őrzött másik lapját, függő kétoldalú pecsétté egyesítve! Ez a két pecsétlap a főpapok és bárók akaratát és I. Lajos anyjának akaratát fejezte ki. Annak egyébként fontos és támadhatatlan bizonyítékai vannak, hogy pl. 1377. április 20-tól június 20-ig Lajos teljes uralkodói felhatalmazásával Demeter püspök, főkancellár és Szécsi Miklós horvát bán Erdély-szerte közgyűléseket tartottak és egész sor királyi oklevelet adtak ki pátens alakban, köztük bíróságiakat, I. Lajos rányomott nagypecsétje alatt.

9 A nagypecsét egyik lapját tehát Demeter kancellár kétségbe nem vonhatóan kezelte. Erzsébet királyné Lengyelor5 FÜGEDI, 1992. 93-95. 6 NAGY-VÉGHELY-NAGY, 1890. II. köt. 289. 7 NAGY-VÉGHELY-NAGY, 1890. II. köt. 145. 8 FÜGEDI, 1992. 244., 230. jegyz. 9 GERICS, 1995/b. 306-308. Először megjelent: GERICS, 1966. 285-306. 43