Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések és alkotmánytörténeti következményeik a 13–15. századi Magyarországon / 33–47. o.

Közlemények szagból visszatérve, alighanem 1377 januárjában vehette át a királyi nagypecsét másik lapját.

10 Ezzel együtt válhatott a kancellár által őrzött pecsétlap a tanácsi akarat szimbólumává, és ettől kezdve kell a szó teljes középkori értelmében állampecsétnek tekinteni. A királyi udvar vezetésében és az ország kormányzatában az 1370-es évek közepén nagy és fontos változások történtek.

11 Ennek legfontosabb következménye a kancellári tisztség újjászervezése lett. A kancellár vezetése alá került a kancellárián kívül a királyi különös jelenlét bírósága. Ez a király személyes ítélkezésétől elvált és rendes ítélőszékké alakult. Következményként 1380-ban kimondták: Demeter esztergomi érsek „a királyi udvar kancellárja, köztudomás szerint kancellári tisztsége alapján a királyi felség különös jelenléti bíróságán (in speciali regiae majestatis praesentia) tárgyalt minden per bírája".

12 A főpapok és bárók 1377. márciusi beleegyezését a király által elrendelt fiúsításba a fentebbi per tanulságai szerint a főkancellár által őrzött királyi nagypecsétlapnak az oklevélre tételéből állapították meg. A mondott nagypecsétlap ezzel az ő akaratuk jelképe lett, királyi jellege elhalványult vagy megszűnt. Ennek következtében olyan karaktert nyert, mint amilyen egy 1386ban, a királynő fogsága idején vésett pecsété volt: Sigillum regnicolarum Hungáriáé.

13 Azonban ebből az is következett, hogy őrzője, a királyi kancellár szerepe is megváltozott: attól kezdve a királyi tanács bizalmi emberét és tulajdonképpen az uralkodót ellenőrző közegét is láthatjuk benne. Az általa vezetett intézmények, a királyi kancellária és a különös jelenléti bíróság élén a kancellár a tanács akaratát képviselte és testesítette meg. Az általa kezelt királyi nagypecsét annyira elkülönült az uralkodó személyétől, hogy a királyi titkos pecsétet az 1370-es évek második felében autentikussá kellett nyilvánítani avégett, hogy I. Lajosnak is álljon közhitelű pecsét a rendelkezésére! A királyi nagypecsét (kancellártól őrzött) lapjának, majd egészének a bárói akarat kifejezőjévé alakulása világosan mutatott ki — törvényben, írott jogszabályban való rögzítés nélkül is — a középkori magyar állam történetében alapvető mozzanatot: az 1370-es évek közepe táján alkotmányváltozást. Legszembetűnőbb megnyilvánulása az addigi királyi nagypecsét valódi állampecsétté alakulása és annak elismerése, hogy a főpapok és bárók akarata a kormányzatnak a királyéval elvileg is egyenrangú, sőt azt megelőző tényezője lett, képviselője pedig a kancellár. Az 1370-es évek nagyszabású intézményei és államkormányzati átalakításai a kancellár szerepének addig ismeretlen kibővítésével megteremtették a Zsigmond-kor első évtizedeire jellemző ligauralom alapjait. 10 POÓR, 1901. 480-481. GERICS, 1995/b. 311. 11 Ismertetésüket 1.: GERICS, 1995/b. 12 CD IX/5. köt. 435. és köv. 13 SZENTPÉTERY, 1930. 211. 44