Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban November 9. péntek Az ellenforradalom leverése után a dolgozók nagyobb számmal ezen a napon jelentek meg először a hivatalban. Munka alig folyt, és kisebb-nagyobb csoportokban a dolgozók az elmúlt eseményeket tárgyalták. Non György legfőbb ügyész a főosztály- és osztályvezetőket, valamint a teljes forradalmi bizottmányt együttes ülésre hívta össze, hogy megbeszélje az ügyészi munka beindításának feltételeit és módozatait. Elsősorban a büntető vonalon teendő intézkedésekről folyt vita, és olyan álláspont alakult ki, hogy intézkedni kell a büntetőeljárások megindításáról. A legfőbb ügyész közölte, hogy a kormány amnesztiát kíván adni, ezért az amnesztia tvr. előkészítéséről is folyt vita. Azt az álláspontot foglalták el, hogy teljes mértékben fel lehet a tervezethez használni az október utolsó napjaiban az Igazságügy-minisztérium által készített tervezetet, mert lényegében a kormány most is abban a körben kíván amnesztiát adni. Döntés született arról is, hogy a dolgozók ellátását biztosítani kell, és ezért egy beszerzőcsoportot hívtak életre. Ezen a napon délelőtt Kovács István, a forradalmi bizottmány elnöke jelentkezett Non Györgynél, aki általában pozitíven értékelte a forradalmi bizottmány működését, ekkor csak azt kifogásolta, hogy nevét közzétették a sajtóban, és ezzel kiszolgáltatták az ellenforradalmároknak, valamint azt, hogy a forradalmi bizottmány egyik jegyzőkönyvében valaki az oda begépelt elvtárs szókat ceruzával áthúzta és kartárs szavakat írt fölé. November 12. hétfő Ezen a napon a forradalmi bizottmány összehívta a Legfőbb Ügyészség dolgozóit a legfőbb ügyésszel történt korábbi megállapodás alapján, és beszámolt egész addigi működéséről. A beszámolót Kovács István elnök tartotta. A beszámolóhoz többen hozzászóltak, de a forradalmi bizottmány működését csak a legfőbb ügyész és Kotroczó József különleges ügyész bírálta. A legfőbb ügyész azért, hogy neve a sajtóban közzétételre került, Kotroczó pedig azért, mert állítólag ügyész lakáscímek kerültek kiszolgáltatásra. Az elnök Kotroczó Józsefnek válaszolva kijelentette, hogy tudtával egyetlen ügyész lakáscímét sem adták ki. Ezen az ülésen a kezdeti tétovaság után ismét a támadó hangulat uralkodott, amely zömmel a legfőbb ügyész személye ellen irányult. Ilyen vonatkozásokban szólalt fel Jacsó István ügyész is, aki kifogásolta, hogy most nem merik újra a legfőbb ügyész szeme közé mondani mindazt, amit október 30-án, majd kijelentette, hogy a maga részéről most is csak helyteleníteni tudja, hogy Rákosi Mátyás közvetlen környezetéhez számító Non György a legfőbb ügyész posztjára került, és így semmi garancia nem volt, hogy a törvénysértések ellen, amelyekért Rákosi Mátyás nagymértékben felelős volt, fellépjenek. Ezután Matus János kijelentette, hogy nem azért nem mondják Non György szeme közé mindazt, amit 30-án, mert álláspontjuk megváltozott, hanem azért, mert változatlanul tartják mindazt, ami a 30-i gyűlésen elhangzott, és az ismétlést teljesen feleslegesnek tartják. Ekkor valaki közbekiáltott, hogy miért nincs itt Gyarmati István, Vas Ádám bekiabálta, hogy azért nincs jelen, mert a legfőbb ügyész letartóztatással fenyegette meg amiatt, hogy a páncélszekrény kulcsát Götz János legfőbb ügyészhelyettestől elvette és a titkos iratokba betekintett. Óriási hangzavar keletkezett, a legfőbb ügyész cáfolta azt, hogy letartóztatással fenyegette volna meg Gyarmatit. Ennek ellenére az volt a dolgozók hangulata, hogy a legfőbb ügyész mondjon le és távozzon az apparátus éléről. Non György ismét kijelentette, hogy mindaddig, amíg az új legfőbb ügyészt ki nem nevezik, ő kötelességszerűen a helyén marad, addig legyenek iránta türelemmel. Ez 217