Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban Többen azt vetették fel, hogy a forradalmi bizottmány csak párttagokból áll, és pár­tonkívülieket is be kell választani. Miután közölték, hogy Borsai Tibor, Szakái Béla és Gyarmati István pártonkívüliek, ettől a javaslattól elálltak. Kifogásolták, hogy fizikai dolgozó nincs a forradalmi bizottmány tagjai között, ezért a jelenlévők László Bélát nyomban beválasztották a forradalmi bizottmányba. Ezen a gyűlésen, de gyűlésen kívül is a dolgozók felvetették, hogy űj ügyészi igazol­ványt kellene kiállítani, sőt olyan hírt is közöltek a forradalmi bizottmánnyal, hogy egy ügyészt az ellenforradalmárok igazoltattak, és mivel csak piros sávos igazolványt tudott felmutatni, megverték. Ezért a forradalmi bizottmány úgy döntött, hogy kiállít az ü­gyészség dolgozói részére újabb igazolványokat és azt a személyzeti főosztály közremű­ködésével el is készítette, és egy részük a forradalmi bizottmány valamelyik tagjának/ más részük pedig Somos István személyzeti főosztályvezető aláírásával került a dolgo­zók kezébe. Jellemző az állapotra, hogy ezeknek az igazolványoknak kiadása úgy tör­tént, hogy két-három gépírónő egy szobában gépelte az igazolványokat, egy kisasztalnál a személyzeti főosztály egy vagy két tagja a személyi igazolvány bemutatása mellett az igazolványt kiállította, majd pedig a forradalmi bizottmány valamelyik tagja, akit éppen elértek, az igazolványokat aláírta. Mindez a legnagyobb zűrzavarban történt. Gyarmati István arról is tájékoztatta a forradalmi bizottmányt, hogy a Miniszterta­nácsnál szóba került az új legfőbb ügyész személyére teendő javaslat, azonban a sze­mélyben megállapodás nem történt, de felmerült ott Mohácsi Lászlónak a neve is, akit azonban a Minisztertanácsnál nem nagyon ismernek. Kovács István aláírásával el is készült egy javaslat, amelyen Mohácsi László, Götz János és még egy harmadik személy neve szerepelt. A javaslat elküldése után olyan hangok is voltak, hogy a Miniszterta­nácsnál határozott választ nem adtak, de elhangzott olyan kijelentés, hogy valószínű, apparátuson kívüli személy került a legfőbb ügyész tisztére. Ezen a napon már az alsóbb ügyészi szervektől is, de kívülállóktól is jelentek meg egyes személyek a Legfőbb Ügyészségen, sőt korábban eltávolított ügyészek is jelentkez­tek rehabilitálásuk végett. A forradalmi bizottmány azonban ezekkel a személyekkel a visszavételről nem tárgyalt, és többek között Sz. Nagy Sándort, a pécsi ügyészség volt elnökét, aki később a Ganz-gyár munkástanácsának elnöke lett, kiutasította az épületből. Megjelent az épületben Atkári Arisztid, kémkedés miatt elítélt személy, 34 több fegyveres kíséretében, és követelte, hogy a Legfőbb Ügyészség működjön közre a politikai elítéltek szabadlábra helyezésében. A kisgazdapárt részéről is megjelent Emerici Kálmán, Moór József és Takács nevű személyek kíséretében, és a politikai elítéltek kiszabadítását követelte. Emerici Kálmán még október 28-án megjelent Tildy Zoltánnál 35 és a politikai foglyok kiszabadítása ügyé­34 Atkáry Arisztidet a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága (B.1I.0049/1956, Legf. Bíróság Katf. III. 0056/1956 számon) ítélte el hűtlenség, honvédelem érdekeit sértő bűntett, közokirat-hamisítás, személyi igazolvány meghamisítása, devizagazdálkodás érdekeit sértő bűntett miatt 15 év bör­tönre. A forradalom idején Vácról szabadult, a forradalom leverése után emigrált. L. még: ATKÁRY, 2006. 35 Tildy Zoltán (1889-1961) 1929-1930-ban Nagy Ferenccel és másokkal együtt megszervezte a Független Kisgazdapártot, amelynek ügyvezető alelnöke lett. 1945 után országos pártvezető, a Független Kisgazdapárt című politikai hetilap szerkesztőségének vezetője. 1945 szeptemberétől 1946 februárjáig rniniszterelnök, 1946. február l-jén Magyarország első köztársasági elnökévé vá­lasztották. 1948. július 30-án lemondatták. 1948. augusztus vége és 1956. május 1-je között házi őrizetben tartották Budapesten. 1956 szeptemberében felszólalt a Petőfi Kör gazdaságpolitikai vitáján. 1956. október 27-től Nagy Imre nemzeti kormánya, majd november 3-tól a koalíciós kor­205

Next

/
Thumbnails
Contents