Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.
Források ben tárgyalt. Már e tárgyalás után telefonon érdeklődött a Legfőbb Ügyészségtől, hogy mi van a politikai foglyok kiszabadításával. Ezt követően a VI. ker. Kisgazdapártba ment, ott Sós szervezőtitkár úgy intézkedett, hogy Emerici Kálmán és két társa menjenek a Legfőbb Ügyészségre, működjenek közre a politikai foglyok kiszabadításánál és mindenesetre referáljanak. Megbízólevéllel ellátva meg is jelentek a Legfőbb Ügyészségen, ahol felvették a kapcsolatot a forradalmi bizottmány részéről Vass Ádámmal. Ott közölték jövetelük célját és elérték azt, hogy kaptak egy olyan igazolást, hogy fogolyszabadító bizottság mellett közreműködhetnek. Még a Legfőbb Ügyészségen kirohant az egyik ügyész Matus János ellen, akit szemétnek, véresszájú rákosistának nevezett és kijelentette, megmutatja majd, hogy kirúgják innen. Ezután a fogolyszabadításban részt vevő ügyészekkel együtt kimentek a Gyűjtőbe. Útközben a gépkocsiban szidta a kommunistákat és a zsidókat és elégedetlenkedett amiatt, hogy a Független Kisgazdapárt központja tehetetlen és nem intézkedik kellő gyorsasággal a politikai foglyok szabadításában. A börtönben embereit elosztotta az ügyészek mellé, ő maga pedig végigjárta a cellákat és a foglyokat a bizottság elé vezettette. Kereste sógorát, Czigány Imrét, akit azonban ott nem talált. Soron kívül szabadíttatta Hídvégi Gyulát 36 , Meskó Zoltán volt nyilas képviselőt 37 , Endrédi Vendel zirci apátot 38 , majd amikor tudomást szerzett arról, hogy az egyik ügyész nem írta alá Dövényi Nagy Lajos 39 szabadítását, magából kikelve kereste ezt az ügyészt. A még ki nem szabadított foglyok előtt beszédet tartott, s megnyugtatta őket, hogy valamennyien ki fognak szabadulni, és szabadításukat köszönjék meg a Nagy Imre-kormánynak. A kiszabadított foglyok elszállítására több autóbuszt szerzett, azonkívül 50 személynek ruhát. A fogolyszabadításnál részt vevő ügyészek előtt olyan kijelentést tett, hogy Mindszenthynél is volt kihallgatáson. November 2-án is tevékenykedett a mány államminisztereként gyakorlatilag miniszterelnök-helyettesi funkciót látott el. Ez idő alatt főleg a paraszti szervezetekkel és az egyházakkal épített ki kapcsolatot. Rádióbeszédeiben síkraszállt a többpártrendszer, a nemzeti függetlenség és a szabadság mellett, felszólított a Kisgazdapárt újjászervezésére is. November 4-én a szovjet kordonon keresztül távozott a Parlament épületéből. A Nagy Imre és társai-perben a Legfelsőbb Bíróság 1958. június 15-én hat év börtönbüntetésre ítélte. 1959 áprilisában idős korára (valójában betegségére) való tekintettel egyéni amnesztiával szabadult. Haláláig teljes visszavonultságban élt. 36 Hídvégi Gyulát dr. Füredi Miklós és társai ügyében a Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel miatt (TÜK 002315/1953. számon) 8 évre ítélték el. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 12 évre súlyosbította (001179/1954. számon). 37 Meskó Zoltánt a Budapesti Népbíróság háborús bűntettért életfogytiglanra ítélte (151/1945 számon). A levéltári források tanúsága alapján később újra letartóztatták, mert 1957. november 3-án már a Kozma utcai börtönből írt kérvényt. 38 Endrédi Vendel (1895-1981) ciszterci szerzetes, tanár, zirci apát. Sopronban és Győrött végezte középiskoláit, majd a budapesti egyetem hittudományi karán tanult tovább. 1917-ben lépett be a ciszterci rendbe, 1919-ben szentelték pappá. 1920-ban Budapesten matematika és fizika szakon szerzett egyetemi oklevelet. Ettől kezdve 19 éven át a rend budapesti gimnáziumában, majd 1929 után az újonnan épült Szent Imre Gimnáziumban tanított. 1939-ben megválasztották zirci apátnak. A nagy múltú ciszter gimnáziumok államosítása, majd a rend feloszlatása után 1951-ben Endrédi Vendelt is letartóztatta az ÁVH. A Grősz-per hatodrendű vádlottjaként 14 évre ítélték. 1956-ban, a forradalom idején kiszabadult a börtönből, de 1957 tavaszán ismét letartóztatták, majd néhány hónap múlva — Grősz József közbenjárására — amnesztiával kiengedték. Élete végéig Pannonhalmán maradt. 39 Dövényi Nagy Lajost a Budapesti Népbíróság (3039/1945 számon) háborús és népellenes bűntettek miatt kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet kegyelemből életfogytiglanra változtatták. A Gyűjtőfogházból való szabadulása után 1957 márciusától ismét börtönbe került. 1960-ban a részleges amnesztia miatt szabadult. 206
