Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Források Ezekben a napokban a vidékről Budapesten rekedt ügyészek közül többen megjelentek és utasítást kértek további beosztásukról. Október 30. kedd Ezen a napon a dolgozók jelentős része megjelent a hivatalban és izgatottan tárgyalta a sajtó híreit és az eseményeket. 11 óra körüli időpontra egy gyűlést szerveztek azzal az indokolással, hogy a dolgozóknak más szervekhez hasonlóan itt is meg kell választani a forradalmi bizottságot. A forradalmi bizottmány megválasztására kezdeményezett gyűlés kifelé úgy látszott, mintha szakszervezeti rendezvény lett volna. A gyűlést az étterembe a szakszervezeti bizottság hívta össze, a szakszervezeti bizottság elnöke elnökölt és a személyi javaslatokat is ő terjesztette elő. Valójában a lista elkészítésében döntő súlylyal Csillagné, Létai János, Matus János működött közre. A gyűlés előtt Jeledi Tibor, az SZB elnöke megmutatta a javasolt névsort a pártvezetőség egyik tagjának, Bagdi Lajosnénak. Az eredeti javaslatban a következő nevek szerepeltek: Gyarmati István, Létai (Leca) János, Csillag Istvánné, Matus János, Borsai Tibor, Vas Ádám ügyészek, Perényi László csoportvezető ügyész és Szakái Béla főelőadó. Bagdi Lajosné javasolta Jeledi Tibornak, hogy vegyék fel a listára még Gödöny József osztályvezető ügyészt is. Az SZB elnöke ezt a javaslatot elfogadta. Az így kiegészített névsor került azután később felolvasásra a gyűlésen. Ezzel egyidőben a legfőbb ügyész magához hívatta Gödöny Józsefet, és a németországi útjáról ezen a napon visszatérő Szálai József első helyettes, valamint a pártközpont összekötője, Molnár Imre elvtárs jelenlétében referátumot kért az utcai eseményekről és azokról a jelenségekről, hogy több esetben katonai személyeket civil egyének lefegyvereztek és éjszaka rendőrőrsöket támadtak meg. A tájékoztatás után a legfőbb ügyész nyomban felhívta Janza Károly honvédelmi minisztert

27 és megfelelő intézkedéseket kért. Ezt követően az osztály- és főosztályvezetőket értekezletre kívánta összehívni, azonban erre már nem került sor, mert egy kéttagú küldöttség jelent meg és közölte a legfőbb ügyésszel, hogy a dolgozók az étteremben összegyűltek a forradalmi bizottmány megválasztására. A legfőbb ügyész a meghívásnak eleget tett. Mikor a legfőbb ügyész a gyűlés helyszínére érkezett, az már megkezdődött. Az első felszólaló Perényi László volt, aki nyugodt hangnemben arról beszélt, hogy a múltban valóban volt több törvénysértés, a jelenben pedig az ügyészeknek minden erejüket a törvényesség megtartására kell összpontosítani. A következő felszólalók azonban már nem ilyen nyugodtan beszéltek. Csillag Istvánné ügyész éles hangon támadta Ruszka István csoportvezetőt azért a magatartásáért, hogy 24-én délelőtt nagyon tevékenyen akart közreműködni a statárium érdekében. Támadta Rónai Róbertet is, amiért az a felkelők ellen kért fegyvert, majd a legélesebb kirohanást tette a legfőbb ügyész személye ellen, akit okozott azért, hogy a törvénysérté27 Janza Károly (1914) 1949-től a Magyar Néphadsereg hadtápszolgálatának helyettes vezetője, egy év múlva vezetője. 1952. november 2-án már altábornaggyá léptették elő. 1951. január 27-től 1956. október 25-ig honvédelmi miniszterhelyettes. 1956. október 26-án kinevezték honvédelmi miniszterré. Miniszterként a fegyveres harc beszüntetésére szólított föl október 28-án. Október 29-én megállapodást kötött a forradalmárokkal a fegyverek letételéről. November 4-én a HM-ben tartózkodott és megtiltotta a magyar csapatoknak az ellenállást. A forradalom leverése után nyugállományba helyezték. 1958. február 21-én megfosztották rangjától. 1990-ben a köztársasági elnök rehabilitálta és visszahelyezte altábornagyi rendfokozatába. 200