Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Források Központi Vezetőség egyes tagjai megfelelőnek értékelték a Legfőbb Ügyészség addigi eseménytájékoztatását.

23 Október 29. hétfő Szilágyi József elvtárs jelentést kap Veszprémből, hogy az ügyészség megválasztotta forradalmi bizottságát és a megyei ügyészt leváltotta.

24 Ezt jelenti a legfőbb ügyésznek, aki olyan utasítást adott, hogy amennyiben a forradalmi bizottság elnöke rendes, becsületes ember, lássa el a feladatát és az új népi szervekkel vegye fel a kapcsolatot. Szilágyi József 9-10 óra között szolgálatát átadja Egressy András ügyésznek. Az ügyészek ezen a napon nagy számban jelentek meg munkahelyükön. A kormány és a KV nyilatkozata után meglehetősen ideges és zavart hangulat uralkodott. Götz János legfőbbügyész-helyettes ilyen légkörben tartott eligazítást szobájában, ahol a harcok során lefogott fegyveres felkelők szabadításáról volt szó. Az eligazítás lényege az volt, hogy a fegyveres felkelőket általában szabadon kell engedni, azonban meg kell nézni az ellenséges osztályhelyzetű felkelők ügyét, de ezt is büntetőeljárás keretén kívül. Az ügyészek legtöbbje, ismerve a kormány nyilatkozatának azt a rendelkezését, hogy a fegyveres harcban részt vevők ellen nem lehet eljárni,

25 úgy értékelték az eligazítást, hogy az ellentétben van a kormány intézkedésével, és így törvénysértésekre akarja az ügyészeket felhívni. A vitatkozást a legfőbb ügyész helyettese azzal zárta le, hogy lehívta a legfőbb ügyészt, aki néhány perc múlva meg is jelent. Ő ugyanazt próbálta előadni, amit Götz János elvtárs, az ügyészek azonban elégedetlenkedtek, mert ez a magyarázat sem adott megnyugtató felvilágosítást arra, hogy miért látszik bizonyos ellentét a legfőbb ügyész eligazítása és a kormány nyilatkozata között. Vita közben felszólalt Gyarmati István is, aki élesen szembeszállt a legfőbb ügyésszel. Többek között kijelentette, hogy a statárium kihirdetése törvénytelen, statáriális eljárást indítani nem lehet, és a legfőbb ügyésznek mint a törvényesség legfőbb őrének kötelessége volna a kormánynál legerélyesebben tiltakozni a statáriális eljárások ellen. Parázs hangú vitatkozás után olyan döntés született, hogy az ügyészeknek ki kell menni a börtönökbe, és a felkelők szabadítását a kormánynyilatkozatban foglaltaknak megfelelően meg kell kezdeni. Ezt követően a legfőbb ügyész közölte, hogy az igazságügy-miniszter tájékoztatása szerint Csolnokon, a rabmunkahelyen is kitöréssel fenyegetőznek a rabok és kérik ügyük kivizsgálását. Tanácsot kért, milyen módon oldják meg a problémát. Végülis úgy döntött a javaslatok után, hogy a Legfőbb Ügyészségtől Major Miklós ügyészt az IM egy kiküldöttjével együtt azonnal leküldi Csolnokra a panaszok kivizsgálására és az esetleges szabadítások engedélyezésére. Ezt követően a kapott legfőbb ügyészi utasításoknak megfelelően az ügyészek egyes csoportjai megkezdték a lefogott fegyveres felkelők ügyének kivizsgálását. A gyűlés után a legfőbb ügyész utasítása alapján Mátai Pál és Varga Sándor főosztályvezető ügyészek megszövegeztek egy utasítást, amelyet Egressy András és Borsai Tibor ügyészek a nap folyamán közölték azokkal az ügyészségekkel, amelyekkel a kap23 1956. október 28-án a Nemzeti Kormány első ülésére kerül sor, ahol jelen volt Nonn György is. Itt Nonn György a statárium miatt elrendelt letartóztatásokról számolt be. Közli: Sub clausula. 603604. 24 SZAKOLCZAI, 2006. 420. 25 Nagy Imre 1956. október 28-i rádióbeszéde. Közli: SZALAY, [1989] 85. 198