Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban majd olyan helyekre gyülekeztek, ahol rádió volt elhelyezve és meghallgatták a Központi Vezetőségnek azt a bejelentését, hogy Gerő Ernőt leváltották.

15 Arra a hírre, hogy az Országház előtt a tüntető tömeg közé lőttek,

16 a dolgozók egy része eltávozott az épületből. Erre a legfőbb ügyész a főosztály- és osztályvezetőket értekezletre hívta, majd arra utasította őket, hogy biztosítsák a rendet, szorítsák az embereket munkára és akadályozzák meg az épületből való eltávozást. A főosztály és osztályvezetők ezt közölték a dolgozókkal, azonban nem sok foganatja volt. A legfőbb ügyész még a délelőtti gyűlés alkalmával kijelölte a statáriummal foglalkozó ügyészeket (Götz, Varga, Gödöny, Szilágyi, Posgay, Vas Kálmán), és intézkedni próbált a statáriális bíróság kijelölése iránt, azonban a hivatali idő végéig a statáriális bíróságot az Igazságügyminisztérium megalakítani nem tudta. A statáriummal kapcsolatban az ügyészek véleménye eltérő volt. Egy része a statárium kihirdetését törvénytelennek tartotta, mert azt nem az Elnöki Tanács rendelte el.

17 A többség azonban egyetértett a statáriummal, és még a délután folyamán Götz és Varga elvtársak a Fő utcai börtönben meg is jelentek, hogy az ott lévő letartóztatott felkelők közül statáriumra alkalmas személyt válasszanak ki. Csupán két olyan ügyet tudtak találni, amely a kapott utasításoknak megfelelően egyáltalán szóba jöhetett volna a statáriális eljárás szempontjából. A két ügyet a legfőbb ügyésznek bemutatták, aki úgy döntött, hogy a két ügyet nem lehet statáriumra vinni. A rádió bejelentése (Gerő leváltása) után nemsokára egy nagyobb tüntető tömeg jelent meg a Legfőbb Ügyészség kapuja előtt és ordítva követelte a II. emeleti erkélyen lévő vörös csillag levételét. Egy ideig semmi intézkedés nem történt, amikor azonban a tömeg növekedett, és félő volt, hogy az épületbe törnek, tájékoztatták a legfőbb ügyészt, aki utasítást adott a vörös csillag levételére. A csillagot a Legfőbb Ügyészség szerelője le is vette, mire a tömeg azt követelte, hogy dobja a csillagot közéjük le a földre, a szerelő azonban ezt nem tette meg, hanem a csillagot az ott lévő egy-két emberrel a szobába emelte. A tömeg rövid ordítozás után az épület elől eltávozott, de nem sokkal utána egy másik jelent meg és követelte, hogy az Országház előtt történt sortűz miatt tegyék ki a gyászlobogót. Ezt is jelentettük a legfőbb ügyésznek, aki úgy intézkedett, hogy amíg erre vonatkozóan a kormány nem rendelkezik, a gyászlobogót kitűzni nem lehet. A gyászlobogó nem is került kitűzésre. Az épület előtt lefolyó tüntetések után a dolgozók nagy része elhagyta az épületet és éjjeli szolgálatra csupán Szilágyi József, Somos István, Bagdi Lajosné és Túri István maradtak. Ezek az elvtársak az éjjeli ügyelet folyamán kapcsolatot kerestek a kerületi ügyészségekkel hangulatjelentés céljából, azonban a kerületi ügyészeket nem találták. Helyettük azokat a kerületi kapitányságokat hívták fel, akik „K" vonallal rendelkeztek. így például a XX. és IV. kerületi kapitányságokat. A kapitányságok 15 Gerő Ernő (1898-1980) 1956 júniusa óta a Magyar Dolgozók Központi Vezetőségének első titkára. A Budapestre érkezett Mikojan és Szuszlov javaslatára az Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956. október 25-i ülésén leváltották; 29-én családjával együtt Moszkvába szállították. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottság 1957 februárjában határozatot hozott, hogy soha többet nem térhet vissza Magyarországra, de „száműzetését" már márciusban egy évre csökkentették. 1960-ban jött haza. Nyugdíjasként fordításokból élt, 1980. március 12-én halt meg Budapesten. 16 A Szeröv tábornok parancsára leadott sortűznek közel 100 halálos áldozata volt és 300-an megsebesültek. 17 A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke aláírásával tették közzé a statáriumról szóló rendeletet 1956. október 24-én. Közli: SZALAY, [1989] 15. 195