Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Források vezetői azt a tájékoztatást adták, hogy az ottlévő tömegnek Kopácsi Sándor

18 utasítására fegyvereket, lőszert és kétnapi élelmet kiosztották. A tájékoztatás leellenőrzése céljából felhívták a budapesti főkapitányságot, ahol azt a tájékoztatást adták, hogy erről tudnak, sőt azt is elmondták, hogy Kopácsi Sándor éjjel a budapesti főosztály előtt lévő tömegnek beszélt és ezt nagyon sikeresnek tartották, mivel a tömeget tájékoztatta arról, hogy a rendőrség feladata a rend és nyugalom megőrzése, politikai ügyekben feladata nincs, amire a tömeg a főosztály épülete elől el is vonult. A katonai ügyészség tagjai a reggeli órákban a Legfőbb Ügyészség épületét körülkutatták és az épületben elhelyezett üzlethelyiségekben egy puskát és egy ködgyertyát találtak. Október 26. péntek Ezen a napon csak Jenővári Jenő ügyész és Cséka Ervin ügyész jelent meg a munkahelyén, ugyanakkor az éjszakai ügyeletből eltávozott Somos István, Bagdi Lajosné és Túri ügyész. Éjjelre az épületben csak Szilágyi József és Jenővári ügyészek maradtak benn, akik ezt követően a szolgálatot hétfőn 10 óráig ellátták. E nap délelőttjén a legfőbb ügyész ismét megjelent hivatalában és éjjel-nappal az ügyeletesekkel együtt bent tartózkodott. A legfőbb ügyész ekkor az ügyeletet ellátó ügyészeket a területi ügyészségek és rendőrségek irányában való kapcsolat felvételére és tartására utasította. Október 27. szombat Ezen a napon az ügyeletet ellátó Szilágyi József elvtárs hírül veszi azt, hogy a helyi forradalmi szervek Vácról kiszabadították a politikai foglyokat, akik a jelentés szerint Budapest felé közelednek. A legfőbb ügyész, attól tartva, hogy a politikai foglyok Budapestre érve a Legfőbb Ügyészséget is meg fogják támadni, fegyveres őrség érdekében tesz intézkedéseket, azonban ilyen őrséget a Legfőbb Ügyészség nem kap. Később a politikai foglyoknak egy jelentős részét, akik elérték Budapestet, lefogják és a Markó utcai börtönbe helyezik el.

19 18 Kopácsi Sándor (1922) 1949-től a pártközpont karhatalmi osztályán teljesített szolgálatot. 1952-től Budapest rendőrfőkapitánya. A forradalom alatt a felkelő csapatok bizalmát megnyerve, 1956. november l-jén a Kilián laktanyában a Karhatalmi Bizottság ülésén a Nemzetőrség helyettes parancsnokává választották. November l-jén jelölték a Magyar Szocialista Munkáspárt héttagú Intéző Bizottságába is. A szovjet intervenciót követően 1956. november 5-én Szeröv hadseregtábornok letartóztatta. 1958. június 15-én a Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélték. 1963-ban az általános amnesztiával szabadult. Ezután 1963-65 között vasesztergályosként dolgozott a Telefongyárban, majd 1965-ben műszaki tisztviselőként helyezkedett el Solymáron. 1969-ben engedélyt kapott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán államvizsgája letételére, de doktorrá avatása után nem kapott állást. 1975-ben feleségével kivándorolt Kanadába, éttermi felszolgálóként, hűtőgépgyári munkásként, majd a torontói elektromos műveknél fizikai munkásként dolgozott. 1987-ben ment nyugdíjba. 1989-ben hazatért Magyarországra. Rehabilitálták: 1990-ben visszakapta rendfokozatát, később vezérőrnaggyá léptették elő. 19 Az eddigi kutatások szerint 1956. október 27-én Vácott az országos börtönben a rabok kitörtek a cellákból és a felfegyverzett tömeg segítségével szabadultak ki. A kiszabadult elítélteket az emberek otthonukba vitték, megvendégelték és polgári ruházattal látták el. L.: SZAKOLCZAI, 2006. 269270. Eddig nem rendelkeztünk adattal a kiszabadult elítéltek további sorsáról. 196