Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Források alapján máris intézkedtek a statáriumot elrendelő hirdetmény kinyomtatásáról és közzétételéről. Délután az ügyészek egy része az épületből eltávozott, és kb. 10-12 fő maradt csak vissza éjjeli szolgálatra. (Béres Miklós, Kotroczó József, Kámán József, Jenővári Jenő, Varga Sándor, Gödöny József, Posgay István, Hujber Jenő, Kondri János, Somlai Miklós és a katonai ügyészség teljes ügyészi létszámmal.) Az éjszaka folyamán az ügyészek állandóan kapcsolatot tartottak fenn a vidéki rendőrkapitányságokkal és pártbizottságokkal és felhívták figyelmüket arra, miként intézkedjenek esetleges tüntetés vagy zavargások alkalmából. Az ekkor benn lévő ügyészek hangulata jó volt, és készek lettek volna esetleges támadás esetén a támadás elhárítására. Már a délelőtt folyamán az épület előtt folyó harcba pisztolyával beavatkozott Jenővári ügyész, sőt arra készült Kámán József is, de később ettől elállott, mivel félő volt, hogy a szembenálló karhatalmi alakulatok félre fogják érteni az épületből a felkelőkre történő kilövéseket és tűz alá veszik az épületet. Az esetleges támadás elhárítására az étkezde felőli oldalon a bejáratokat elbarikádozták, majd megszervezték az éjszakai őrséget és kettesével minden ügyész fegyveresen állt őrt 2 órai váltással. Október 25. Csütörtök Délelőtt sokkal több dolgozó jelent meg munkahelyén, mint az előző napon. "11 körül a legfőbb ügyész a kollégiumi terembe összehívta az épületben lévő valamennyi dolgozót és röviden tájékoztatta őket az eseményekről. Elmondta, hogy ellenforradalmi puccskísérlet történt, és a fegyveres felkelők a népi demokratikus rendszer megdöntésére törekedtek, azonban pillanatnyilag úgy néz ki a helyzet, hogy sikerül úrrá lenni felettük és visszavonulóban vannak. Felhívta az ügyészeket, hogy mindenki foglalja el munkahelyét és kezdje meg a munkát. A legfőbb ügyész bejelentéséhez Matus János tett megjegyzést, aminek lényege az volt, hogy a felkelők nagy része nem tekinthető ellenforradalmárnak, amire a legfőbb ügyész ingerülten válaszolt és azt mondta, hogy: „ezek után Matus elvtárs már megjöhetett volna az esze." E rövid szóváltás után Rónai Róbert

14 csoportvezető ügyész szólalt fel és elmondta, hogy valóban csőcselék is harcol a felkelők oldalán, ő maga látott néhány egészen fiatal gyereket, akiket minden további nélkül le tudott volna fegyverezni, ha pisztoly lett volna nála. Kifogásolta, hogy az ügyészeket miért nem fegyverzik fel. Varga Sándor főosztályvezető közbeszólt, hogy az utóbbi időben az ügyészek legtöbbje vidéken is, de a legfőbb ügyészségen is szolgálati pisztollyal van ellátva. Többen erre a megjegyzésre kijelentették, hogy valóban helytelen, hogy valamennyi ügyész nincs ellátva pisztollyal, egyesek viszont kijelentették, jobb, hogy nincsen pisztolyuk. A legfőbb ügyész intézkedést ígért, majd a dolgozók visszatértek hivatali szobájukba, azonban munka nem folyt, többnyire kettes-hármas csoportokban izgatott hangon tárgyalták az eseményeket, 14 Rónai Róbert (1926) 1950-ben a Magyar Tudományos Akadémia előadója, 1951-ben az ELTE titkára. 1954-től ügyészhelyettes a szentendrei járási ügyészségen, 1955-től a Pest megyei ügyészség ügyésze. 1955-től 1956-ig csoportvezető ügyész a Legfőbb Ügyészségen. A bácsalmási járási ügyészség vezető ügyésze, majd a Fővárosi Főügyészség politikai osztályának ügyésze. A későbbiekben újra a Legfőbb Ügyészségen, majd újra a Fővárosi Főügyészégen dolgozott. 1985-ben vonult nyugállományba. 194