Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Oross András: Dokumentumok a kanizsai vár 1702–1703. évi lerombolásának történetéhez / 137–187. o.

Oross András: Dokumentumoka kanizsai vár 1702-1703. évi lerombolásának történetéhez mázott mellett a város lakossága és a várromboláshoz ingyenmunka keretében kirendelt dunántúli vármegyék is hatással próbáltak lenni, igaz utóbbiak rendkívül csekély eredménnyel. A várrombolás és az azzal összefüggő munkálatok több szálon futottak. A vár földből-fából épített védműveinek elhordása, az elhanyagolt állapotban lévő tüzérségi eszközök elszállítása képezték a legfontosabb feladatokat. Párhuzamosan kellett a Budai Kamarai Adminisztráció alkalmazottjának, Paul Wibmer provizornak és harmincadosnak a hadmérnök napidíjára, az ágyúk megjavítására (2., 4., 16., 21. sz. forrás), a szállításukhoz szükséges hajókra (20. sz. forrás) a pénzt biztosítani. A Magyar Királyi Udvari Kancellárián keresztül kellett ugyanakkor a dunántúli vármegyéket ingyenmunka keretében a várromboláshoz kirendelni (17., 20., 26., 28., 31., 34. sz. forrás). Meg kellett ezenfelül oldani a helyőrség átvezénylésével (35., 36. sz. forrás), valamint a város polgárságának életszíntér-vesztésével (32. sz. forrás) kapcsolatos gondokat. Lássuk röviden az alább közlésre kerülő források bemutatásával, hogyan valósult meg az elvileg rendkívül összetett intézkedéseket követelő, bár a gyakorlatban inkább eseti döntéseket kiváltó eseménysor. Az 1702. január 26-án kiadott várrombolási rendelet megfogalmazása szerint Kanizsán a védművek lebontása után a lakosokat és minden épületet szilárd talajra, a mocsár egyik, illetve másik oldalára kellett telepíteni, és a szigetet, amelyen mindeddig az erőd állt, teljesen lakatlanná és használhatatlanná kellett tenni. Mivel Kanizsa várában és városában — mint említettük — az egykorú források szerint a kapukon (Szigeti- és Bécsi-kapu) és a templomon (a korábbi iszlám mecset) kívül minden épület és védmű földből és fából volt, ezért itt nem beszélhetünk várrobbantásról, csak sáncmunkáról. Nem véletlenül igényeltek 3000 embert a munkálatokhoz, akiket a dunántúli vármegyéknek kellett ingyenmunka keretében biztosítani. Késlekedésük miatt csak június folyamán indultak meg a földmunkálatok és egészen novemberig tartottak, igaz, augusztusban a jobbágyok egyáltalán nem dolgoztak, hiszen az aratás idejére hazaengedték őket. Az 1703 tavaszán folytatott kisebb munkák feltételezhető „sikerét" bizonyítja, hogy a kurucok 1704 januárjában akadály nélkül törhettek be a városba és égethették fel azt.

22 A rendelet szerint a Kanizsán található ágyúkat, hadfelszerelést, muníciót Budára, az élelmet pedig a legközelebbi élelmiszerraktárba kellett szállítani. A munkálatok kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy a használhatatlan állapotban a várban heverő ágyúk, hadieszközök megjavítása nélkül a védművek elhordását el sem lehet kezdeni. A vár állapotára jellemző, hogy az árkon átvezető hidat is ekkor kellett megjavíttatni, hiszen az ágyúk súlyát nem bírta volna el. A tavasz folyamán Schenkendorff (1., 5., 10., 12. sz.) és Batthyány Ádám (14. sz.) észrevé22 Erről csak közvetett adatunk van, mert 1704 júliusában, mikor Wibmernek el kellett küldenie az 1702-1703. évről szóló számadását, a városi tanács tagjainak kellett ellenjegyezni a dokumentumot. Igazolták, hogy 1704 januárjában, mikor a kurucok betörtek Kanizsára, Paul Wibmer harmincados összes iratát elégették. MOL E 285. Kanizsa 1690-1710 b/11 Nro. 152. 143