Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció Szterényi József államtitkár: Hol? Gróf Lázár István: Ahol elhelyeztetnek. Szterényi József államtitkár: Szász nem veszi be, oláh nem veszi be, hát hova tegyük? Gróf Lázár István: Kísérleteket kell majd tenni. Ami a faipar kérdését illeti, ma úgy a bükk, mint a fenyő meglehetős nagymértékben áll a Székelyföldön rendelkezésre. Éppúgy van kő is elég. Némi támogatással tehát nagy fa- és kőipari gyárakat létesíthetünk. Ebben a tekintetben szükségesnek tartom azt, hogy a már létező gyárak vétessenek alapul mint továbbfejlesztendő gyárak. Ha azután az azokkal tett kísérletek eredményre nem vezetnek, akkor lehetne gondolkodni arról, hogy más helyeken állítunk fel olyan gyárakat. Szerintem különösen szerencsés a javaslatnak az a része, ahol a faablakok és -ajtók előállítása Marosvásárhelyre van tervezve. Ez mindjárt kapcsolatba hozható a marosvásárhelyi faáru- és gyermekjátékgyárral, és idővel, amennyiben annak lehetősége fennforog, szövetkezetté lesz az majd átalakítható, maguk a kész áruk vagy azoknak alkatrészei pedig háziiparként falusi lakosok által lesznek előállíthatók, amelyeket azután a gyár bizonyos átlagáron venne meg, összeállítana és forgalomba hozna. Azt hiszem, ezzel az egész Maros-Torda vármegyét be lehetne hálózni. Eleinte természetesen sok nehézség merülne fel, sok tanfolyam kellene, sok tanerő, hogy a megfelelő szakoktatás keresztülvihető legyen. Én a magam részéről egész határozottsággal arra kérném a t. értekezletet, méltóztatnék ezt a faajtó- és -ablakgyár kérdését most mindjárt úgy felkarolni, hogy az majd kapcsolatba hozassék a székely faáru- és játékgyárral. Lényeges szempont továbbá az ún. székely határok kérdése. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a határon mind román község van: Tölgyes, Békás, Bodza stb. Ezeknek legnagyobb része a távolság és a rossz közlekedési viszonyok miatt Magyarországtól majdnem teljesen el van szigetelve, azoknak minden beszerzési forrása, minden érintkezése kizárólag Romániához köti őket. A magyar irányzat fejlődése, Tölgyest kivéve, a többi községekben egyenlő a semmivel. Én azt tartom tehát, hogy amenynyiben a közlekedési eszközök lehetővé fogják tenni, gyáripari telepek ilyen pontokra volnának elhelyezendők, hogy ezáltal magyar régiók teremtessenek meg a magyar határon, és ezek az ország határszélét összeköttetésbe hozzák a hazai központokkal. A vasutak kérdéséhez szólva vagyok bátor rámutatni arra, hogy vasúti tápintézetek vannak Szatmáron, Kaposvárott és Szegeden. Ha a székely körvasút kiépül, ilyen tápintézet beállítása valamelyik székely gócpontra semmi nehézséggel sem jár. Másfelől pedig egy ilyen tápintézet székely városban olyan nagy fogyasztóközönséget képvisel, amely egymagában is képes volna egy kisebb gócpontot fejlődésre juttatni. Ezeket óhajtottam a mélyen t. értekezletnek előadni. Bürger Albert, a marosvásárhelyi kereskedelmi s iparkamara alelnöke: T. értekezlet! Az iparfejlesztés kérdése az előttünk fekvő elaboratumban két csoportra oszlik: az első szól a gyáriparról, a másik szól a kisiparról. 111