Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények számú szövőszékeket beállíttatni és a vidéken is dolgoztatni; ezáltal meg lett oldva két kérdés: egy virágzó gyáripar és egy csomó háziipar is teremte[te]tt, amely háziiparokban dolgoznak akkor, amikor nekik tetszik, amikor idejük engedi, és mindig biztos keresethez jutnak; akkor pedig, mikor más dolgok elfoglalják az illetőket, amikor hasznosabb foglalkozásuk akad, akkor szünetelnek vele. Ez a megoldása az ipari kérdésnek, mert én azt hiszem, hogy jövője csak a gyári iparnak van és a háziiparnak, a kisiparnak sokkal kevésbé. A kisipar fejlesztésénél pedig az internátusi intézményt nem tartom éppen olyan elítélendőnek, sőt a magasabb szakképzettség megszerzése szempontjából egyenesen szükségesnek tartom, csak nem olyan nagy mérvben, hogy minden egyes tanonc internátusban neveltessék fel. És ezzel az internátusok beállításával ki lenne elégítve az oda korlátolt számban felveendő székely fiúknak az az igénye, hogy feljöjjenek Budapestre az állami gépgyárakba. Ez nemcsak anyagilag rendkívül terhes az állami gyárakra nézve, hanem erkölcsi tekintetben sem jár nagy haszonnal a székely fiúkra, akik helyben olcsóbban kapják meg a kiképzésüket és így inkább is maradnak meg a szülőföldön. Ezek előrebocsájtása után még csak az az egyetlen kérésem volna, hogy a székely ipari akció keretébe méltóztassék felvenni a Brassó vármegyében levő három csángó községet, amelyek a földmívelésügyi minisztérium akciójában is felvétettek, nevezetesen Apáca, Barcaújfalu és Krizba községeket. Egyebekben csatlakozom azokhoz, amiket Sándor János őméltósága elmondott. Tauszig B. Hugó, a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara elnöke: T. Értekezlet! Abban az emlékiratban, amelyet őnagyméltósága elénk terjesztett, minden bennfoglaltatik, ami a Székelyföld bajainak orvoslása tekintetében számbajöhet. Azonfelül Sándor János őméltóságának előadása oly nagyszabású volt, hogy nekünk, többieknek, akik a Székelyföld bajait ismerjük, ahhoz csak igen kevés hozzátenni valónk van. Méltóztassék mégis megengedni, hogy röviden a magam hivatása szempontjából kiegészítsem ezeket az adatokat. Ami mindenekelőtt a vasúti kérdést illeti, őnagyméltósága a legnagyobb hálára kötelezett bennünket azzal a kijelentésével, hogy a székely vasutak kiépítése folytatódni fog. Mi ehhez csak azt az óhajtást fűzhetjük, hogy az építés minél gyorsabban fejeztessék is be, mert hogy arra a vasútra milyen szükségünk van, azt talán külön hangsúlyoznunk felesleges. Bátor vagyok azonban javasolni, hogy a tulajdonképpeni székely vasutakon kívül még más vonalakat is méltóztassék figyelemre méltatni; nevezetesen múlhatatlanul szükség van az apahida-marosvásárhely-héjjasfalvi vonal kiépítésére. Ebben a tekintetben számtalan felterjesztés tétetett már a nagyméltóságú minisztériumba. Tisztelettel kérjük ennek a vasútnak is a programba való felvételét, valamint ne méltóztassék kifelejteni onnan az udvarhely-csíkszeredai vonalat sem. A postára és a telefonra vonatkozólag is bátor vagyok nagyméltóságod és az értekezlet figyelmét egy-két hiányra felhívni. A postaforgalom a Székelyföldön valósággal nyomorúságos. Ha mi Marosvásárhelyről Gyergyószentmiklósra levelet adunk fel, annak a levélnek több idő kell, míg rendeltetési helyére érkezik, mintha Párizsba küldenők. Nemcsak azért, mert oda vasútunk nincs, hanem azért is, mert nem azon a vonalon viszik, amelyen a legközelebb jöhetne oda. Nem megy a levél, mondjuk, Szászrégen felé vagy Paraj d felé, hanem óriási körutat téve elmegy Brassóba, Brassóból Csíkszeredába, és onnan küldik dilizsánsszal Gyergyószentmiklósra. Ebben a tekintetben a marosvásárhelyi kamara számtalan felterjesztést tett, mindig eredmény nélkül. És ilyen bajaink százszámra vannak, ezt az egyet csak úgy ragadtam ki. Furcsán állunk a telefonnal is, lehet, hogy az egész országban vannak hiányok, de mi azokat kiváltképp érezzük. A telefon100