Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció székely nem olyan rossz, nem olyan hanyag, mint aminőnek az ember őt gondolja, mert hiszen az ő körülményei oly silányak, oly mostohák, hogy ha akar, sem tud produkálni. Engedjenek meg, ha én mint szintén székely ember, aki szintén szeretem a székelyeket, ismerem viszonyaikat, annak adok kifejezést, hogy nem olyan rosszak, mint aminőknek állítják, de nem is olyan jók, mint aminőknek szeretik feltüntetni. A kettő között van az igazság: mert ha összehasonlítjuk a székelyföldi viszonyokat a legközelebbi szomszédságban levő Brassó vármegye viszonyaival, akkor látjuk bizony és szomorúan kell konstatálnunk, hogy Brassóban a mezőgazdaság is, az ipar is sokkal fejlettebb, mint a Székelyföldön; pedig a Brassó megyeieknek ugyanoly nehézségekkel kell megküzdeniök: de nagyobb bennük a kitartás, nagyobb bennük az erő, és így el is tudják érni azt, amit elérni akarnak. Ez a puszta igazság, amelyet nekem, mint székely embernek, kimondani rosszul esik, de ki kell hogy mondjam, hogy a többi székely emberek is rájöjjenek, hogy nagyobb intenzivitásra, nagyobb kitartásra volna szükségünk. Áttérve arra a kérdésre, hogy Brassóban helyeztessék-e át az ipari kiképzés egyik súlypontja, annyival inkább merem ezt ajánlani, mert Brassóban sajátságos viszonyok vannak, amelyeket nemigen talál az ember az országban másutt, mint ott. Ott a legelőkelőbb családok tagjai között vannak professzorok, kúriai bírák, vannak kalaposok, suszterek, akik egymás között a rokonsági viszonyt nemcsak fenntartják, hanem egyik sem szégyenli a másikat; és a székely, ha odamegy és látja e viszonyokat Brassó városában, akkor valószínűleg majd rá fog jönni, hogy otthon is épp úgy meg kellene becsülni az iparososztályt, mint ahogy megbecsülik a legközelebbi szomszédban. Ami az internátus kérdését illeti, én is azt tartom, hogy az internátus meglehetősen elkényezteti az iparostanoncokat; de ha az internátus azon célból lenne felállítva, hogy ott tulajdonképpen a tanulóknak intelligensebb, műveltebb és vagyonosabb elemei képeztessenek ki, akik nem annyira a közönséges iparnak lennének űzői, hanem a magasabb fokú műiparnak, ennek mindenesetre meglenne a kedvező és jó hatása; mert a közönséges mesterségre való kiképzés sokkal olcsóbban és célszerűbben történnék egyes intelligens mesterek által, amint teszik ezt a románok Brassóban, ami által igen nagy teret nyernek az ipari pályán. Nem adnak kedvezményeket, hanem beküldik az iparoshoz a román fiút, adnak ingyen mosást, fizetik a tandíjat, fürdőt adnak — mert vannak románok, akik a mesterembereknek a díjat kifizetik. Mikor mint kitanult segédek kilépnek az életbe, adnak nekik 100-200 koronát vagy kisebb segélyeket, amivel első ipari berendezkedésüket csinálják meg. Kölcsön címén adják, ha visszafizeti, jó, ha nem, azt sem bánják, mert legalább iparost állítottak elő. Hogy ez a székelyeknél is járható sikerrel, erre sok esetet nem tudok, de egy esetet tudok. Egy agyagiparosról volt szó, akit a háromszéki ipari bizottság Ungváron kitaníttatott, és aki amikor hazajött, ahányszor csak találkoztam vele, mindig részeg volt. Megmondtam neki, hogy mégsem járja, hogy az állam és a bizottság pár száz forintot költöttek arra, hogy őt kiképezzék, és hogy ennek csak ennyi legyen az eredménye. Azt mondta: Adjanak nekem száz forintot kölcsön, vissza fogom fizetni. Volt száz forintunk, odaadtuk neki. Az az ember beállította magának a legszükségesebbeket, és ma, mondhatom, tisztességes iparos, aki önállóan működik és olyan tisztességes kályhákat tud produkálni, hogy nem szükséges az embernek messze mennie, hogy a kályhaipar terén szükségletét kielégíthesse. A tulajdonképpeni iparfejlesztési akció terén azt hiszem, hogy az a leghelyesebb eljárás, ami ebben a brosúrában is fel van említve, és ami tényleg oly szépen bevált különösen Sepsiszentgyörgyön, hol egy alkalmas vállalkozó akadt ahhoz a szövőgyárhoz, amely nem tudott existálni állami támogatás mellett; a vállalkozó kötelezve volt bizonyos 99