Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció Hogy a múlt időben a székelységnek számottevő ipara volt, azt maga a székelység érzi és tudja: ezen könyvnek az adatai pedig félreismerhetetlenül bebizonyítják, hogy annak, hogy az az ipar, amely Magyarország távol keletén, évszázadokon keresztül, szerény viszonyok mellett is bár, virágzó állapotban volt, annak a magyarázata az, hogy hosszü időkön keresztül a székelység kelet felé jelentékeny kereskedelemmel bírt. Az 1880-as évek közepétől kezdve azonban, amikor [a] Romániával való kereskedelmi viszonyok megszakadtak, és a kivitel Magyarországból Romániába az ott felállított magas vámtételek következtében nehézzé vált, ezzel el volt döntve a székelység iparának a sorsa, és onnan keltezhetjük jóformán a hanyatlásnak a kezdetét. Igen természetes, hogy erre azt mondhatnák azok, akik ezekkel a viszonyokkal teljesen tisztában és ezek iránt tájékozva nincsenek: Micsoda kegyetlen gondolat fogamzott meg a kormányzatnál akkor, amidőn a keleten az egyik tekintélyes Balkán-állammal olyan kereskedelmi és vámszerződést kötött, amelynek következtében az ország egy tekintélyes és nagy hivatással bíró magyar eleme dekadenciába jutott! Hogy e tekintetben rövid tájékozással szolgáljak, meg kell jegyeznem, hogy az akkori kormányt bölcs intézkedése megtételében igen mélyreható okok vezették; ti. Magyarország állatállományát, mondhatni, évszázadokon keresztül súlyos állati betegség pusztította: a keleti marhavész, amely miatt nemcsak a székelység marhaállománya, mondhatni, bizonyos időközökben nagymértékben kipusztult, de amely miatt az egész ország állatkereskedelmét nagy veszedelem fenyegette, amennyiben Németország elzárta Magyarország állatjai elől a határait, úgy okolván meg a dolgot, hogy Magyarországon kifejlődik a keleti marhavész, és innen hurcolják azt a Nyugatra, a német birodalomba és más államokba. így, hogy ez a veszély ne fenyegesse tovább Magyarországot — minthogy a keleti marhavész Oláhországból indult ki —, igen természetes, hogy a magyar kormány másképpen nem védekezhetett, mint úgy, hogy kizárta a romániai marhát és ezáltal a keleti marhát, hogy bebizonyítsa a német birodalomnak, hogy a keleti marhavész nem Magyarországon fejlődik ki, és kellő állategészségügyi intézkedésekkel bebizonyítsa, hogy ettől a veszedelemtől Magyarország megmenthető. A Romániával keletkezett ez a viszony idézte azután elő, hogy a székely ipar a hanyatlás terére jutott. Azóta, fájdalom, bárha az egymást felváltó kormányok részesítették is figyelemben a Székelyföldet, az ipar fejlesztésénél az az intenzívitás, amely a hanyatlásnak indult ipart kellőképpen felemelhette volna, be nem következhetett. Igen tekintélyes összegek fordíttattak kétségtelenül a székely ipar emelésére, de az eredmények, amint őexcellenciája kifejezni méltóztatott, nem minden esetben magának a Székelyföldnek előnyére, hanem előnyére voltak az ország más részeinek is a legnagyobb mértékben. Ha tehát most olyan ipari akció terveztetik a kereskedelmi minisztériumban, amelynek következménye az legyen, hogy a Székelyföld bensejében honosíttassák meg olyan ipari fejlődés, amelynek hasznát az ott lakók élvezhessék, és ezáltal a székelység létszáma nemcsak hogy nem csökken, hanem általában véve gyarapodni fog, ezzel mindenesetre csak hálára kötelezheti a kormány a székelységet. A székelységnek nagy hátránya földrajzi helyzetén kívül még az, hogy hiányoznak kellő közlekedési eszközei, és így magától [a] kereskedelmi világtól is egészen el van zárva. Amennyiben tehát az elénk terjesztett javaslatokat szívem őszinte melegével üdvözlöm, egyúttal kifejezést kívánok adni annak is, hogy a legfontosabb vasút az, amelynek kiépítése nemcsak hogy el van határozva, hanem egy részében, Szászrégen tői Dédáig, már meg is kezdetett, a másik rész építésének megkezdésére nézve is az intézkedés megtörtént; mindazonáltal engedje meg excellenciád, hogy felkérjem, hogy ezen vasútnak a kiépítését a legeslegelső sorban kegyeskedjék nagybecsű feladatai közé sorolni, 87