Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció szabóiparostanoncok alföldi mesterekhez (Szeged, Dorozsma, Kecskemét, Makó) kerültek. A kamara 1899-től az erdélyi városokban történő iparoselhelyezést pártolta, de ez Brassóban, Szebenben, Kolozsváron és Besztercén igen költséges volt. A kamara rendelkezésére álló 18 000 K nem volt elegendő, ezért tovább folytatták a magyarországi városokban az iparosképzést (kőfaragó, tímár, kályhás, élelmezési iparágak, kertészek, gőzmalom-, műfaragóipar) évi 8000 K állami segélyből. 10 év alatt (1904. július 31-ig) a kamara 1752 fiút helyezett el magániparosoknál (ténylegesen elszegődött 1318), a felszabadult és munkakönyvet nyertek száma 840 (47,9%) volt. A századfordulón sok kritika érte az iparosképzési politikát, mert a végzettek többsége annak a településnek az állami vagy magángyárában, kisiparában helyezkedett el, ahol felszabadult. Székelyföldön ugyanis piac és megrendelés hiányában az iparosok nagy része (például a műbútorasztalosok, a lakatosok, a csizmadiák) nem tudott megélni. A kamara mozgalmat indított a visszatelepülés érdekében: saját vagyonából, állami támogatásból és adakozásból 10 000 K értékű ipari alapot hozott létre, amely az önálló mestereknek a saját szerszám megszerzésében segített. A Székelyföldre való visszatelepedést a kamara véleménye szerint az ipari vállalatok hiánya akadályozta. A tanoncok feletti felügyeletet a századfordulótól az egyes székely társaságok végezték. Az iparosképzést azonban az állami támogatás csekélysége mellett nagyban hátráltatta az iskolák szűk befogadóképessége és a jelentkezők szegénysége. A 20. század elején felmerült a szakiskolák fejlesztésének szükségessége. A kamara húsz év alatt összesen 3000 ifjút képzett ki iparosnak. A mesterek szerszámokat, ipari gépeket és elismerést nyertek; a tanoncok ruházatáról a kamara gondoskodott, amihez az állam segélye is hozzájárult. Marosvásárhely iparosai Csiszér Lajos építész kezdeményezésére nevelési célzattal tanoncotthont létesítettek. A kamara támogatta az állam iparfejlesztési programját, de örömmel fogadta a társadalmi kezdeményezéseket is. Működése alatt mozgalmat indított a háziipar támogatásáért és a székely vasutak kiépítéséért, hozzájárult a vásárügy rendezéséhez. Szövetkezetek alapítása, gazdasági kiállítások rendezése, kisiparosok segélyezése is érdekkörébe tartozott,

42 intézte a közszállítás lebonyolítását a világháború éveiben is. Az 1892-1912 között évente megjelenő iparkamarai jelentések átfogó képet adtak a székelyföldi gazdasági viszonyokról és a hanyatlás állapotáról, továbbá a térség fejlesztését szolgáló javaslatokat fogalmaztak meg. A kamara önálló székházát 1909-ben építették fel Marosvásárhelyen, az impozáns szecessziós épületet Toroczkai Wigand Ede tervezte. A 1902. évi tusnádi kongresszus javaslatai A székely társadalom legnagyobb megmozdulása a térség gazdasági, kulturális helyzetét megvitató első székely kongresszus volt 1902. augusztus 28-30-án 42 SZAKÁTSSZ., 1929. 672-675. 69