Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények Csíktusnádon. Kimondták, hogy a székelykérdés nemzeti ügy, megoldása szervezést igényel. A rendezvény a problémák feltárása mellett kidolgozta mindazon megoldási javaslatokat, amelyek a hanyatló gazdasági helyzetre, a nagyarányú kivándorlás megakadályozására az első világháborúig irányadóak voltak. A kongresszus egy átfogó, minden kormányzati ágra kiterjedő állami és társadalmi székely akció mellett foglalt állást; az ennek nyomán kibontakozó állami szerepvállalás az agrárius mozgalom sikereit és céljait mutatja. A Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara készítette elő a tusnádi kongresszus „Ipari, kereskedelmi, munkásügyi, értékesítési és közlekedési szakosztályának" munkáját. A szakosztály 3 napos munkája szakszerű, tárgyilagos tanácskozás keretében, Tauszig B. Hugó kamarai elnök vezetésével zajlott.

43 Az elnök kifejtette, hogy eddig a kormányok elhanyagolták a székelységet, holott az ipar és a kereskedelem helyzetének javítására, fejlesztésére van a „székelységnek a legnagyobb szüksége".

44 Szakelőadók sora elemezte az egyes iparágak (fa, fonó- és szövő-, kő-, agyag-, a vas- és fém-, bőr- és élelmiszeriparok) helyzetét. Az elemzések rámutattak a székelyföldi ipar, különösen a gyáripar rendkívüli lemaradására: „A kézműipar a múlté. A jelen s jövő életképes ipara a gyáripar. Ha életképes ipart akarunk, a gyáripart kell fejlesztenünk a Székelyföldön". Siklódi István szerint a gyáripar fejlesztésével „menthető meg" a székelység. Azzal érvelt a székelyföldi vállalkozó és munkaerő foglalkoztatása mellett, hogy „itt nem minden áron való iparfejlesztésről, hanem egy nép megmentéséről van szó. A székely nép közgazdasági helyzetét kívánjuk megjavítani azért, hogy maga ez a nép jobb helyzetbe jusson... ezt pedig nem idegen vállalkozók betelepítésével, hanem a székely anyagi erőinek, esetleg az állam támogatása mellett életre keltésével, s maguknak a székelyeknek a tisztes ipari foglalkozásokba bevonásával érhetjük el." Az iparfejlesztés kapcsán azon iparágaknak adott elsőbbséget, amelyekben a székely nép hagyománnyal rendelkezik (fonó- és szövő-, agyag- és kőipar), illetve „amelyek legnagyobb mértékben vannak hatással a közgazdaság ágaira": a földművelés fejlesztésének, az erdőgazdaságnak, a faipar különböző ágazatainak. Javaslata szerint tekintettel kell lenni a fogyasztópiacra is, és a fából készített iskolaszerek keresettségét hozta fel példának.

45 A kongresszus sokat foglalkozott a vasútüggyel, és elmarasztalta a kormányzatot, mert elhanyagolta Székelyföldön a vasutak építését, illetve későn és nem megfelelő határozottsággal kezdeményezte megépítésüket. Konkrét javaslatokat tettek a székely vasúthálózat bővítésére, többek közt a Székelyudvahely-Csíkszereda szakasz megépítésére, amely azonban azután sem valósult meg. A közutak állapotáról Incze Kálmán marosvásárhelyi mérnök számolt be, elismerve, hogy az állam nagy összeget folyósított útépítésekre, de a főútvonalaktól távolabb eső vidékek útjai rossz állapotban vannak. Kiemelte a gyógy forrá43 Székely Kongresszus, 86-172. 44 Székely Kongresszus, 86. 45 Székely Kongresszus, 86-94. 70