Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció párhuzamosan 1893 júliusára épült fel — elsősorban magánadakozásból — 4 év alatt a múzeum állandó épülete a Marosvásárhely által felajánlott telken. A múzeumi csarnok megnyitóján Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter is jelen volt. A múzeumot továbbra is a Székely Egylet tartotta fenn, de a Kereskedelemügyi Minisztérium évi 400 (később 500) Ft segélyt folyósított az intézet fenntartására és továbbfejlesztésére, a kamara pedig évi 50 Ft-tal támogatta a háziipari osztályt. A múzeum kezdettől fogva több országos kiállításon vett részt: 1887-ben a sepsiszentgyörgyi székely iparkiállításon, 1894-ben Debrecenben, 1896-ban pedig az ezredéves kiállításon. A múzeum gyűjteményének korszerűsítése és a Székely Egylet anyagi nehézségei újabb átalakításokat tettek szükségessé: az 1897. évi szervezeti szabályzat értelmében a múzeum a Székely Technológiai Iparmúzeum nevet vette fel és két szakcsoportból (technológiai és ipari mintatárból) állt,

34 fő fenntartója pedig — a Székely Egylet védnöksége mellett — az állam lett. Az 1904. évi ajándékozási szerződéssel a múzeum épülete teljes berendezésével és felszerelésével végleg a kincstárra szállt, a Marosvásárhelyi Fa- és Fémipari Szakiskolával pedig közös igazgatás alá került. Az intézetnek komoly iparfejlesztési szerepet szánt a minisztérium 1905. évi székely ipariakciótervezete. A marosvásárhelyi technológiai iparmúzeumot olyan komplex intézménynek szánták, amelynek közvetlen célja az iparosok szakképzése, bel- és külföldön versenyképes termékminták, nyersanyag ismertetése, külföldi iparcikkek, műszerek, gépek tanulmányozása, gyakorlati és elméleti tanfolyamok szervezése, szemléltető mintakollekciók kiállítása lett volna, mégis 1905-ig anyagi támogatás és megfelelő szervezet hiányában érdemleges tevékenységet nem végzett, gyűjteményei elavultak és rendszertelenek voltak. A kereskedelemügyi tárca a hat székelyföldi intézmény támogatására tíz év (1895-1904) alatt összesen 933 409 K-t, közel 1 millió koronát fordított. A szakiskolák az 1890-es évekig csak vegetáltak, a gyenge előképzettségű fiúkból csak 810-12 iparos végzett. Az intézményeknek problémát jelentett a végzett diákok elhelyezése és ipari pályán való megtartása. Míg a marosvásárhelyi szakiskola végzett diákjainak 88%-a ipari pályán maradt, addig a székelyudvarhelyi tanintézetnek csupán 75%-a.

35 A marosvásárhelyi intézmény valóságos küzdelmet folytatott végzett diákjainak elhelyezéséért. 1893-ban vette kezdetét a 14-16 éves székely ifjak állami üzemekben (MÁV műhelyeiben, diósgyőri vas- és acélgyárban), magánvállalatoknál való képzése évi 40 000 korona költséggel. A tanoncképzés elsősorban a Romániába irányuló kivándorlás csökkentésére irányult, másodsorban arra, hogy a végzett iparosok lehetőleg Székelyföldre visszatelepüljenek és a székely ipar bázisául szolgálja34 A technológiai osztály az iparosok támogatását célozta, a közhasznú ismeretek terjesztésével és a fontosabb iparágak újabb szerszámainak, gépeinek, készítményeknek a bemutatásával foglalkozott. Az ipari min tatár a fogyasztóközönséget ismertette meg Székelyföld kézműveseinek és háziiparosainak készítményeivel. 35 A statisztika az intézmények fennállása és az 1902/1903. tanév között mért adatok alapján készült; Jkv:SZTSZ 1910. 91-92. 67