Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció ben. Az asztalosipar terén legnagyobb eredményt a marosvásárhelyi ipari hitelszövetkezet faipari szakcsoportja ért el. A kisiparban 13 ipari szövetkezet működött 1904-ben.

15 A háziipar meghatározó szerepet töltött be. Szinte mindegyik székelyföldi helység szakosodott valamilyen ágazatra (elsősorban a háztartási cikkek, a gazdasági eszközök, a bőripari termékek és az agyagedények terén), amely a földművelés mellett kiegészítő jövedelmet jelentett, míg a jelentősebb városok — mint Székelyudvarhely (45,6%-os ipari foglalkoztatottsággal) és Kézdivásárhely (56,3%) — céhes kisipari központokká váltak. Az ipari mesterségeket általában csak télen vagy nyáron, a mezőgazdasági tevékenységek szünetelésekor folytatták, így a székelyföldi iparos egyben földművelő is volt. A székely háziipar túlnőtt az önellátás keretein és eladásra is termelt, a román vámháború és a gyáripar versenyének következtében azonban visszafejlődött és egyre inkább csak a házi szükséglet kielégítésére szorítkozott. A háziipar terén a fa- és erdőmunka minden ága virágzott. Háromszék megye keleti részén az egykori őserdők lábánál fekvő Haraly, Papolc, Ozsdola, Gelence, Bereck települések fenyőfakádársága a századfordulón is számottevő volt. Udvarhely megyében a konyhaedények előállítása, Csík megyében a faedényipar volt széles körűen elterjedt, de a faipar minden ágát művelték MarosTorda megyében is. A faedénygyártás hanyatlását a nyersanyag drágasága okozta a századfordulóra. A zsindelygyártás és a szitagyártás Háromszék, Udvarhely és Csík (gyergyói és Küküllő menti falvak) megyékben volt jelentős. A háziipari termékeket a Maroson, a Besztercén és az Oltón tutajon szállították. Elterjedt iparágnak számított a gazdasági eszközök és vesszőáruk előállítása is, kisebb jelentőségű volt az esztergályos- és a vesszőipar. A román vámháborúig a szekér- és kerékgyártás az egész Székelyföldön virágzott. Maros-Torda megyében különösen a kosár- és seprű készítésnek voltak hagyományai. Jelentős háziipari foglalkozás volt a szalmafonás is Maros-Torda megyében, ezt kisebb mértékben Háromszék és Udvarhely megyékben is űzték. Egyik legelterjedtebb háziipari ágazat az agyagipar volt: szinte minden községben foglalkoztak tégla, cserép, fazekasedény, kályha, pipa és dísztárgyak előállításával, különösen Csík (Csíkmadaras) és Udvarhely (Korond) megyékben. A termékek minőségét és értékesítését kezdetleges technikai előállításuk rontotta. A textilipar főleg házi szükségletre dolgozott, leszámítva a vállalati alapon működő sepsiszentgyörgyi Klinger-szövőgyárat, amely 38 településen 741 főt dolgoztatott 1904-ben, és a néhány egyesület és kereskedelmi részvénytársaság által forgalomba hozatott speciális árucikkeket (parajdi és bágyi csergék, udvarhelyi, magyarói, disznajói és holtmarosi varrottasok, székely hímzések). A textilipari cikkek termelését és értékesítését akadályozták a területi szétszórtságból és az infrastruktúra fejletlenségéből adódó nehézségek, a gyári áruk versenye és a 15 Ipari akció, 104-107. 61