Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata / 13–31. o.

Közlemények regeszták kerültek digitális formában kiadásra, amelyeket időközben elhunyt levéltárosok egész generációja hagyományos nyomtatott forrásközlésre készített elő. A feltáró munka során a különben is nemegyszer terjedelmes iratokról nagyon hosszú, tartalmas regeszták készültek. Az így keletkezett hatalmas regesztagyűjtemény hagyományos nyomtatott formában való megjelentetésre túlságosan is terjedelmesnek és áttekinthetetlennek bizonyult. A nyomtatott kiadás tulajdonképpen azért hiúsult meg, mert a szükséges tájékoztató apparátus, a személy- és földrajzinév-, illetve a tárgymutató elkészítésére nem lehetett racionális megoldást találni. Az történt, hogy a terjedelem és az információs tartalom nagysága médiumváltást, a megvalósíthatatlan nyomtatott változat helyébe a digitális közlést kényszerítette ki, amely a kutatóknak a könnyebb, egyszerűbb és szabadon variálható keresés lehetőségét teremtette meg. A Magyar Országos Levéltár digitális forrásközlési gyakorlatában a minőségi ugrást az 1715. évi országos összeírás közzététele jelentette, hiszen első alkalommal teremtették meg, legalább a forrásszöveg egyik legfontosabb hányadában, az összeírás teljes személynévanyagában, a kutató számára az egyéni keresés és mutatózás lehetőségét.

23 Az összeírás megfelelő oldalainak az egyes nevekhez lehívható képe pedig lehetővé teszi az összeírás információinak egészéhez való hozzáférést és a személynév olvasatának ellenőrzését. Mindez azt jelzi, hogy a késő feudalizmus időszakára tapasztalati úton már kezdenek kirajzolódni a digitális tudományos forrásközlés szabályai. Különösen az 1715. évi országos összeírás és a Királyi Könyvek kapcsán alakult ki a tömeges iratok digitális közzétételének olyan alapmodellje, amelyek közül az utóbbit a tudományos apparátus kiegészítésével és az autentikusan digitalizált forrásszöveg tartalmához kapcsolódó intézménytörténeti vonatkozások feltárásával valóban teljes értékű digitális forráskiadvánnyá lehet továbbépíteni. Mindez jelen formájában korántsem áll az 1867-1944 közötti minisztertanácsi jegyzőkönyvek tervezett digitális kiadására. Ezt az egész projektet véleményem szerint alaposan át kell gondolni, mert a jelenleg tervezett kiadási forma nem alkalmas arra, hogy akár későbbi továbbépítés útján tudományosan elfogadható digitális forráskiadvánnyá váljon.

24 A probléma megértéséhez rendkívül tanulságos röviden áttekinteni e forráscsoport több évtizede húzódó kiadásának történetét és ismertetni a különböző elgondolásokat. Miután az első világháború alatti magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek nyomtatásban megjelentek, a forráscsoport iránti nemzetközi érdeklődés kielégítésére az 1970-es években felmerült az 1867-1914 közötti dualista korszak protokoUumainak mikrofilm-publikáció formájában való közzététele. A kivitelezés nem igényelt különösebb előmunkálatokat, hiszen a kutatás megkönnyítésére már korábban elkészült a minisztertanácsi ülések napirendjéről tájékoztató cédulakatalógus, amely a tervezett mikrofilm-publikáció segédletéül szolgált volna. Az akkori kutatási korlátozások azonban végül meghiúsították a mikrofilmen való közzétételt. Ezt 23 1715 (DVD) 24 REISZ, 2005. 24