Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata / 13–31. o.
Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? követően került előtérbe a dualizmus kori magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek hagyományos szöveggondozással és tudományos apparátussal történő közreadásának terve. 25 Ebből a nagyszabású vállalkozásból végül csak egy kötet jelent meg nyomtatásban, de a kiadatlan minisztertanácsi jegyzőkönyvek kutatásának megkönnyítésére néhány éve elektronikus formában kiadták az 1867-1944 között tartott minisztertanácsi ülések napirendi pontjainak több évtizeddel korábban készült cédulakatalógusát. 26 A magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek tervezett digitális kiadásának ez a jegyzék lenne az egyetlen forrásközlési apparátusa. Ez a napirendi jegyzék a kutató számára kétségkívül hasznos segédeszköz, de több olyan gyenge pontja van, ami miatt nem töltheti be megfelelően a forrásközlési apparátus funkcióját. Először is az ülésjegyzőkönyvek már egykoron is pongyolán meghatározott napirendi pontjainak a mechanikus leírása nem nyújt elegendő és megfelelő információt a kutató orientálására. Ehhez társul még, hogy ez a jegyzék csak az egyes ülések időpontját adja meg, ülések korabeli sorszáma nélkül, ami azzal a következménnyel jár, hogy egyszerűen elfedi az egyes jegyzőkönyvek hiányát. A tulajdonképpeni probléma abból ered, hogy ilyen típusú rekonvertált, azaz később digitalizált segédlet nem mindig elegendő egy digitális forráskiadvány kereső és tájékoztató funkciójának betöltésére, mivel nem pótolja a jegyzőkönyvek tartalmi feltárását. Ez a hiány aztán később semmiféle technikai eszközzel nem pótolható, mert a beszkennelt állókép miatt az elektronikus keresés nem használható például személyek, fogalmak, tárgyak megtalálására. Csak az lenne emiatt a jó megoldás, ha és jegyzőkönyveket nem mint képeket, hanem mint szöveget digitalizálnák, ami lehetővé teszi a legkülönbözőbb tárgyak elektronikus keresését. Ennek kapcsán le kell szögeznünk, hogy a modern és kortörténeti tömeges forrásanyag digitális közzétételével szemben támasztott minimális követelmény, hogy a felhasználónak, a kutatónak megteremtsék legalább az egyéni elektronikus keresés és mutatózás lehetőségét. E nélkül a modern tömegiratok teljes szövegű digitalizálása csupán a levéltári anyaghoz való megkönnyített, technikai szempontból anyagkímélő hozzájutást jelent. Ez azonban nem több, mint az 1960-as évek mikrofilm-publikációinak színvonala, amely nincs összhangban a digitális technika nyújtotta adottságokkal és lehetőségekkel. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek digitális kiadásának folyamatában még két aspektust kellene mindenképpen mérlegelni: egyfelől véghezvinni a lehetséges forrásközlési apparátus tökéletesítését és pótolni a szükséges kiegészítéseket, másrészt pedig teljes mértékben kihasználni a digitális adathordozó nyújtotta technikai lehetőségeket az összkiadvány információs tartalmának növelésére. A digitális adathordozó hatalmas előnye — miként a bevezetőben említettem — elsősorban abban rejlik, hogy a forráskiadási folyamat során lehetséges minden releváns iratot terjedelmi korlátok nélkül egyetlen rendszerbe összefogni. Először is a digitalizált jegyzőkönyvkorpust évi bontásban ki lehetne egészíteni a 25 KOROKNAI-LAKOS, 1980. 341-370. 26 Min. tan. (CD) 25
