Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Az „ismeretlen” Széchényi Ferenc „ismert” munkálata a Habsburg birodalom hungarizálásáról / 13–53. o.

Miskolczy Ambrus: Az „ismeretlen" Széchényi Ferenc „ismert" munkálata den akadályokat leküzdő eréllyel a komolyabb tanulmányokra",

37 és apja halála (1820. december 13.) után kezdte „Magyarország ügyeiveli szorosabb foglalkozását".

38 Előtte a nagyvilági ifjak világát élte, akit — miután kilépett az otthoni vallásos élet köréből — elragadott a nagyvilági élet forgataga.

39 Kemény portréja mesteri, a tabló viszont hamis. Nemcsak politikai célzatossága miatt, hanem — mint megvallotta — az anyagismeret hiánya miatt is. Sokat várt attól, hogy Széchenyi naplójába majd bele lehet tekinteni.

40 Mentségére legyen mondva, a napló az általa felvázolt képet erősítette volna meg. Például az, amit Széchenyi 1820. november 21-én vetett papírra: „Az én jó öreg atyámat látta Viczay papa mint ateistát, mint lángoló hazafit, mint bősz royalistát, mint vakbuzgót [Bettbruder = vakbuzgó, szenteskedő!], és így tovább. így sodorták őt a hullámok, hogy fognak engem sodorni?"

41 De vajon a fiú az atyában nem látta az alkotmányvédő hazafit, a társadalmi reformert? Nehéz elhinni! Forrásaink viszont ellentmondásosak. 1818-ban Széchényi Ferenc egy somogyi ügyvédnek, Madarász Jánosnak Bécsben így nyilatkozott a fiáról: „Igen, ő katona, de az nem az ő pályája, én neveltem őtet, ő egészen az én legkedvesebb növendékem, én ismerem az ő szellemét, lelkületét, ő szívvel és lélekkel magyar, s még látja ügyvéd úr, Magyarországban még olyan nagy »ember« hazafi ember nem volt, mint ő!" És rögtön meg is kérte Széchényi a vendégét, hogy mivel már aligha fogja fiát viszontlátni, beszélje el neki, „mit most róla mondtam

7

'.

42 Az atya tehát megjósolta fiának a legnagyobb hazafivá emelkedést, jó egy évtizeddel korábban, hogy Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte majdani vetélytársát. Atyja 1817. évi „intelmeiben" lelkére is kötötte fiának, hogy „hazádnak javára működni, jószágaidat kezelni s jobbágyaidat boldogítani képes légy", és ezért „dobj el magadtól minden hiábavaló, s a vallást, szívet és erkölcsöt, erényt megrontó röpiratot stb., s végy inkább jó, erkölcsös, avagy gyakorlati s hadtudományi munkákat".

43 Saját munkáit talán nem értette ide az atya? És ezeket a fiú ne forgatta volna? Állítólag A korszellemről íróját „bigott imazsáknak" nevezte volna.

44 Ennek a megnyilatkozásnak forrását nem ismerem. Az kétségtelen, hogy 37 KEMÉNY, 1870. 209. 38 KEMÉNY, 1870.198. 39 KEMÉNY, 1870.204-205. 40 KEMÉNY, 1870.201. 41 SZÉCHENYI, 1978.180. 42 Jkv. mell. AÉ, 46. A beszámoló eredetijének lelőhelye: MTAKK K 163/42. Az eredetiben kihúzott részt ék alakú zárójelbe tettem. A beszámoló utolsó, következő részét szintén áthúzta az emlékező: „Végtére megjegyeznem kell, ifjúságomban ügyvédi állásomnál fogva sok fő rendű családoknál megfordultam, de oly hazaszerető, lelkes és nyájas magyar fő rendű dámát, mint gróf Sechenyi [!J Ferencné, született Festetits Julianna volt, nem esmértem, olyan anya szülhette és nevelhette a legnagyobb magyart, gróf Sechenyi Istvánt. Béke poraira!" A beszámoló tehát Széchenyi halála után készült. 43 FRAKNÓI, 2002. 348. 44 H. BALÁZS, 2006. 288. 23