Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Az „ismeretlen” Széchényi Ferenc „ismert” munkálata a Habsburg birodalom hungarizálásáról / 13–53. o.

Közlemények ébresztő. Az ébredés mítosza általános kelet-és közép-európai mítosz. Nálunk Széchenyi élt vele úgy, hogy az ébresztő szerepében lépett fel. Ezt saját maga sem kérdőjelezhette meg. A nagy logikai probléma: mikor ébredjen fel az ébresztő, mert ha egyik pillanatról a másikra ébredt volna ő is, akkor az nem magyarázza meg politikai felkészültségét, és az egész ébredésnek rögtönzött jellege lesz. Kemény nem hihette, „hogy »a legnagyobb magyar« oly rövid idő alatt formálta ki magát mély kombinációjú országiárrá, mint amennyi másoknál alig elég egy megyei szerep efemer dicsőségének megszerzésére".

30 A nagy kérdésre választ kereső Kemény nem akarta kimondani az utolsó szót, elismerte, hogy Széchenyi Istvánnak „a nemzet sorsával összenőtt életét a vizsgáló történelem fáklyájának csak később sikerülend tökéletesen felderíteni".

31 Ugyanakkor vitatkoznia kellett Kossuthtal, aki a Kelet népére adott válaszában Széchenyiben nem a magányos hőst látta, hanem a kor követelményeit megértő és kifejező politikust: „Ujjait a' kornak üterére tévé, és megértette lüktetéseit." Tehát: „Gróf Széchenyit a kor szükségeinek hatalma alkalmas percben ragadta meg. Ö korának nyelvévé lőn; ő a nemzet jobbjai gondolatának szavakat adott. És hatásának titka itt fekszik. Ha kész anyagot, kész fogékonyságot nem talál vala nemzetében", akkor munkássága semmibe hullott volna.

32 Kossuth szerint a nagy fordulat az 1790-es években zajlott le. Kemény egyetértett Kossuthtal az 1790-es évek diétái munkálatainak pozitív megítélésében, olyannyira, hogy szerinte, ha az ezekben kifejtett reformtörekvések kibontakozhattak volna, akkor „Széchenyi fáradságainak egy részét feleslegessé, más részét könnyebbé teendik vala".

33 De el kellett fogadnia Széchenyi István vallomását, a fiúét, aki drámai erővel vallotta, hogy: „Oh mily sokszor látám még mint gyenge fiú szegény atyámat búba merülve," akinek „akkor nem bírtam felfogni bánatait". Csak azt látta a fiú, hogy az atya „mint »magyar« reménytelen szállott sírjába".

34 Ugyanakkor ezt a reménytelenséget Kemény a történelemmel ellensúlyozta: 1790 után „35 évet veszítettünk el, s ezen visszahatási kor sem mételyezte meg az ifjú nemzetnek erkölcsét és politikai jellemét". Mivel az ébredés politikai dogma volt, az alvás pedig történelmi nonszensz, Kemény úgy oldotta meg a 35 éves átmenet kérdését a felvilágosodásról a liberalizmusra, hogy „politikai halál" helyett „politikai szendergésnek" minősítette a hosszú évtizedeket.

35 És mivel mit sem tudott, és nem is tudhatott Széchényi Ferenc alkotmányvédő tevékenységéről, István fia lehetett az, aki kiemelte „az alélt nemzetet kórágyából s az egészség forrásaihoz vezeté viszsza".

36 A fiú szerinte „1819-től kezdve vetette magát vas szorgalommal és min3° KEMÉNY, 1870. 201. 31 KEMÉNY, 1870. 201. 32 KEMÉNY, 1870.226. 33 KEMÉNY, 1870.243. 34 KEMÉNY, 1870.191-192. 35 KEMÉNY, 1870. 242. 36 KEMÉNY, 1870.156. 22