Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Majtényi György–Mikó Zsuzsanna–Szabó Csaba: Az átmeneti levéltár. Lehetőség, amely Magyarországon is majdnem mindenkinek kedvező volna / 3–12. o.

Majtényi György-Mikó Zsuzsanna-Szabó Csaba: Az átmeneti levéltár a Bundesarchiv egyik levéltárosa dolgozta ki. Az '50-es években a Szövetségi Levéltár még jószerével egy iratok nélküli levéltár volt. Az 1945 előtti iratok vagy a szövetséges hatalmak őrizetében, vagy a Német Központi Levéltárban, Potsdamban voltak elhelyezve. A nyugati szövetségesek első alkalommal nagy mennyiségben az évtized végén adtak át iratokat a Bundesarchivnak. Ezzel egyidejűleg a szövetségi minisztériumok is jelentős iratanyagot kívántak átadni, mivel a háború után átalakított államigazgatás „irattermése" megtöltötte a minisztériumok és a legfőbb szövetségi hivatalok irattárait. Az állandóan növekvő, a hivatali ügymenet és a kézi irattár számára szükségtelen lezárt ügyiratok egyre nagyobb tehertételt jelentettek az állami szervek számára. A helyzetet úgy kellett rendezni, hogy a kézi és a régi irattár is működőképes maradjon, de szükség szerint mégis bármikor hozzá lehessen férni az ad acta tett ügyiratokhoz. A Bundesarchivnak is elemi érdeke fűződött a szövetségi minisztériumok és hivatalok által tömeges méretekben képződött iratok gyors feldolgozásához. Különösen az idő szorítása és a személyi tényezők hatottak abba az irányba, hogy a kevés számú levéltáros szakembernek ne kelljen a számos minisztériumot és hivatalt időről időre, némelyiket akár több alkalommal is, felkeresni, az iratokat arra többnyire alkalmatlan helyszíneken aktáról aktára átnézni, és ne kelljen a levéltárnak különböző nyomásoknak engedve (például a helytelen őrzési körülmények, az iratok rossz állapota, a lejárt őrzési idők stb.) esetleg téves iratértékelés alapján nem maradandó értékű iratokat is átvennie. Mindkét fél, a szövetségi államigazgatás és a szövetségi levéltár is, egyaránt érdekelt volt egy olyan „szabályozott folyamat", irattári, levéltári rendszer kidolgozásában, amely megoldaná a minisztériumok és a hivatalok munkatársai által naponta nem forgatott, mégis ügyviteli érdekkel bíró iratanyag optimális elhelyezését és szakszerű kezelését. Ezzel a célkitűzéssel alapították meg 1965. február l-jén Bad Godesbergben az első Zwischenarchivot, amely hamarosan átköltözött egy kimondottan (átmeneti) levéltári célra épített raktárba. A működését 1971. április l-jén Hangelar/St. Augustinban ténylegesen megkezdő intézmény az első szakszerű Zwischenarchiv volt. A 43 000 ifm kapacitással rendelkező átmeneti levéltár évtizedek óta eredményesen megfelel a szövetségi igazgatás elvárásainak. A '70-es évek óta a Védelmi Minisztérium iratai részére Freiburgban is létrehoztak egy átmeneti levéltárat, amely ugyancsak a Szövetségi Levéltár felügyelete alá tartozik. A két Németország újraegyesítése, majd a szövetségi kormányzat és a Bundesarchiv részleges Berlinbe költözése új helyzetet teremtett, és egyúttal új kihívást jelentett. A korábbi Kelet-Berlin közelében, az egykori NDK államvédelmi szerveinek lehallgatóközpontját kapta meg a szövetségi levéltár a berlini székhelyű minisztériumok és legfelsőbb állami hivatalok iratainak átmeneti elhelyezésére. Dahlwitz-Hoppegartenben 1997 októberében kezdte meg működését az új Zwischenarchiv. Az iratok elhelyezésére a 16 millió márka tervezett költség helyett 14 millió márkából egy új négyszintes raktárát (66 000 ifm befogadóképességgel) és egy korábbi épületből átalakított kétszintes raktárépületet (20 000 ifm kapacitással) létesítettek. Tekintettel voltak az iratok optimális tárolási köve9