Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Majtényi György–Mikó Zsuzsanna–Szabó Csaba: Az átmeneti levéltár. Lehetőség, amely Magyarországon is majdnem mindenkinek kedvező volna / 3–12. o.

Közlemények • a missziós hálózat működtetése és kialakítása; • a gyakorlatot egységesítése az iratok selejtezésekor és archiválásakor, az iratanyag jegyzékekkel való ellátása, rendszerezése, az elektronikus rendszerek koordinálása; • a kapcsolat fenntartása a Levéltár és a Minisztérium között. A missziók stratégiai feladatai az alábbiak voltak: • egységes iratkezelési gyakorlat kialakítása a közigazgatásban; • az iratszintű rendezés (records management); • a rövid távú megőrzés feltételeinek javítása és a levéltárakban való hosszú távú megőrzés megkönnyítése. Az utóbbi két évtizedben néhány misszió átalakult önálló szakmai levéltárrá (például az igazságügy vagy a környezetvédelem területén). A Kormányzati Levéltári Központ létrehozásával, a rendelkezésre álló bőséges raktárkapacitás és e sajátos intézményrendszer, a missziók működésének köszönhetően a kormányzati iratanyag rendezése és archiválása jelentős mértékben felgyorsult. Mára az a helyzet alakult ki, hogy az eredetileg átmeneti levéltárnak szánt Fontainebleau-i Központ „végleges" levéltárrá, az 1958 óta keletkezett miniszteriális iratok őrzőhelyévé alakult át. A feladatok újragondolása 1986-ban történt meg, amikor a levéltár elnevezése is megváltozott. A Jelenkori Levéltári Központban a hangsúly a modern kori iratok rendezésére, az addig átvett állam- és közigazgatási iratok iratszintű rendezésére tevődött át. Ezen túlmenően a CAC továbbra is őrzi a Nemzeti Történeti Levéltár (Centre historique des archives nationales — CHAN) párizsi központjában helyhiány miatt már nem elhelyezhető iratanyagát is. Ugyanakkor szükség esetén iratokat kölcsönöz a minisztériumok számára. A Jelenkori Levéltári Központ várhatóan rövidesen átköltözik Pierfitte-surSeine-be, a Nemzeti Levéltár jelenleg épülő új létesítményébe, ahol egységes levéltári központot alakítanak ki, az iratok számára ideálisabb őrzési körülményeket biztosítva. Németországban a Szövetségi Levéltári Törvény írja elő a szövetségi hatóságoknak, bíróságoknak, intézményeknek és alapítványoknak, hogy az ügyviteli értékkel nem, de maradandó értékkel bíró irataikat fel kell ajánlaniuk és át kell adniuk a Német Szövetségi Levéltárnak (Bundesarchiv). A maradandó értékről — a német történelem kutatásához, a polgárok jogainak biztosításához, a törvényhozás, a jogszabályalkotás és az igazgatás számára nélkülözhetetlen iratok tartoznak ebbe a körbe — a levéltár dönt. A felajánlott dokumentumok között lehetnek papíralapú vagy elektronikus iratok, térképek és tervek, képek, plakátok, filmek, hangfelvételek, egyéb elektronikus felvételek és adatbázisok. A Német Szövetségi Köztársaságban az '50-es években merült fel egy átmeneti levéltár (Zwischenarchiv) felállításának a gondolata. Az ötletet Rudolf Schatz, 8