Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Majtényi György–Mikó Zsuzsanna–Szabó Csaba: Az átmeneti levéltár. Lehetőség, amely Magyarországon is majdnem mindenkinek kedvező volna / 3–12. o.

MAJTÉNYI GYÖRGY-MIKÓ ZSUZSANNA-SZABÓ CSABA AZ ÁTMENETI LEVÉLTÁR Lehetőség, amely Magyarországon is majdnem mindenkinek kedvező volna RECORD CENTRES — A WAY THAT WOULD BE PROSPEROUS TO ALMOST EVERYONE IN HUNGARY: The role of archives has recently increased due to their services performed for the society, state management and public administration. Following the democratic transformation in Hungary, certain priváté comparúes were established: their main scope of activities involved preserving and handling records of business archives, state and local organs. The services carried out by various firms are frequently expensive and unprofessional. In Western Europe, to generál satisfaction, so called records centres have been operating within the frame of national archives since the 1950's. They provide services that fulfil the requirements claimed by both the record creator and the national archives where the documents of abiding value are further stored. Besides summarizing international observations, the authors present two European examples: the French (dépöt de préarchivage) and the Germán (Zwischenarchiv) records centres. It is alsó raiscd that following the Western-European example could be cheaper in Hungary than the "dependency" on priváté firms, because only the state or the public institution maintained by the state, i.e. the national archives may assume responsibility for state public records. In accordance with the Hungárián reforms of public administration required by Brussels, it is worth considering what services the National Archives of Hungary through professional assistance and the establishment of a record centre could provide for the state. Installing a reform demands investment, but a reasoned plán based on professional criteria would produce significant returns and saving in costs. A címbeli állítást az irattárak fenntartásában Magyarországon tapasztalt nagyfokú pazarlás és a levéltárak jelenlegi gyenge szolgáltatói színvonala indokolja (az iróniát pedig a meglévő anomáliák). Abból a helyzetfelismerésből kell kiindulni, hogy mit jelent napjainkban a levéltár, a levéltári tevékenység, és milyen módon lehet a levéltár az állam segítségére az államigazgatás olcsóbbá és hatékonyabbá tételében. A szolgáltató állam mellett miként működhet a szolgáltató levéltár. A közvélekedésben olyan kép alakult ki a levéltárakról, hogy ott néhány szürke „figura" poros iratokat pakol egyik polcról a másikra, néha megjelentetnek ilyen-olyan — általában csekély érdeklődésre számot tartó — kiadványokat, és kiszolgálják a hozzájuk ellátogató néhány „bogaras" történészt, kutatót. Ez természetesen a legkevésbé sem fedi a valóságot, napjainkban különösen nem. A levéltárak ma már egyre több olyan kihívással néznek szembe, amely működésüket teljességgel átalakítja. Mindez jelentősen felértékeli a társadalomban, az állam- és a közigazgatásban betöltött szerepüket úgy, hogy korábbi tudományos feladataikat továbbra is magas színvonalon kell ellátniuk. Javaslatunkban csupán a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Köztársaság központi államigazgatási szervei viszonylatában foglalkozunk azzal a lehetőséggel, hogy milyen haszonnal járhat egy átmeneti levéltár létrehozása a Magyar Országos Levéltár szervezeti keretein belül a mintegy 500 legfőbb állami szerv (országgyűlés, minisztériumok, állami hivatalok, Legfelsőbb Bíróság, Legfőbb Ügyészség, ORFK stb.) hagyományos adathordozón keletkező iratainak tárolására, feldolgozására. Természetesen ehelyütt nincsen lehetőség egy részleLevéltári Közlemények, 77. (2006) 2:3-12