Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - IN MEMORIAM - Csukovits Enikő: Borsa Iván (1917–2006) / 191–194. o.

In memóriám szakmai felügyeleti joggal rendelkezett az egyházi levéltárak felett is. Az '50-es évek nem kevés diplomáciai érzéket követeltek azoktól, aki vezetői beosztásban a szakmai érdekeket kívánták érvényesíteni, Borsa Iván azonban sikerrel vette az akadályokat. Egyik komoly eredménye volt például, hogy az úgynevezett „kettős zár alá vétel" — vagyis az egyik kulcs a megyei levéltár-igazgatónál, a másik az egyházi levéltárosnál — elvének kitalálásával elkerülhetővé tette a római katolikus levéltárak anyagának államosítását. A LOK élén eltöltött évek során sokat tett a magyar levéltárak mélypontra került nemzetközi kapcsolatainak felélesztéséért is. 1956-ban az Országos Levéltár 200 éves jubileuma volt az első olyan jelentősebb alkalom, amely módot adott nemzetközi — ekkor elsősorban a szocialista táborhoz tartozó — levéltáros összejövetelre, magyar küldöttek (köztük Borsa) azonban ebben az évben már részt vettek a Nemzetközi Levéltári Tanács firenzei kongresszusán is. Az első hozzászólást a későbbi években számos további követte: Borsa Iván néhány év alatt a nemzetközi levéltárügynek is nagy tekintélyű képviselőjévé, majd egyik vezetőjévé vált, a Nemzetközi Levéltári Tanács révén többek között Japánban, Indiában, Mongóliában is megfordult. Utazásai általában nem egyszerű tanulmányutak voltak, szakértőként részt vett az adott országok levéltári rendszerének átalakításában, így például az 1970-es években UNESCO-megbízottként részt vállalt a török levéltárügy modernizálásában. 1957 szeptemberében visszakerült a Magyar Országos Levéltárba és átvette a mikrofilm-osztály vezetését. Ember Győző főigazgató választása nem véletlenül esett személyére. Még a LOK vezetőjeként, 1955-ben, egy külföldi folyóiratban olvasott tanulmány hatására vette fel a kapcsolatot az Amerikai Egyesült Államokban működő mormon egyház genealógiai társaságával, akik családi kapcsolatokra vonatkozó anyagok, elsősorban anyakönyvek mikrofilm-másolatait gyűjtötték, főként Európában. Borsa elgondolása ésszerű, ugyanakkor meghökkentően rendszerfüggetlen volt (az '50-es évek kül- és belpolitikai viszonyai közepette!): a mormonok biztosítják a felvételek elkészítéséhez szükséges mikrofilmlaboratórium felszerelését, a levéltár cserében filmre veszi az állami anyakönyvezés bevezetése (1895) előtti egyházi anyakönyveket, amelyekről egy másolatot megőriz. A mormon-akciónak köszönhetően a Magyar Országos Levéltár költség nélkül jutott az anyakönyvek másolatához, egyúttal Európa akkor legjobban felszerelt mikrofilm-műhelyéhez. A kiváló technikai háttér lehetőséget biztosított arra is, hogy folytatódjon a DL állománygyarapítása. A szlovákiai levéltári anyag filmezése már az 1930-as években megkezdődött, ezt az akkor szinte partizánakcióként megkezdett munkát sikerült most nemzetközi egyezményekkel biztosítani, egyben kiszélesíteni. A kezdetben a szomszédos országokban, majd a magyar vonatkozású forrásokban kiemelkedően gazdag római gyűjteményekben folytatott feltárás, mikrofilmezés eredményeként ezek a források utazás nélkül, a Magyar Országos Levéltárban is elérhetővé, kutathatóvá váltak. Az egyre nagyobb anyag könnyebb használhatósága érdekében született az újabb ötlet: a DL mintájára a mikrofilmekből Diplomatikai Fény képgyűjteményt (DF) kell kialakítani. 1974 januárjá192