Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - IN MEMORIAM - Csukovits Enikő: Borsa Iván (1917–2006) / 191–194. o.

In memóriám ban megkezdődtek a munkálatok, a kinagyított fényképek egyenként, számsorrendben borítékba kerültek — a 200 000-től induló sorszámot viselő oklevelek száma ma már túllépte a 292 000-et. Borsa mikrofilmezés-szervezési tevékenységét nem csak a munka áldásos hatását élvező medievisták, de a nemzetközi levéltáros szakma is értékelte: 1967-ben a Nemzetközi Levéltári Tanács a mikrofilm-bizottság titkárává választotta. Ha tehette, igyekezett időt szakítani tudományos munkára is, mivel azonban a hivatali feladatok mindig elsőbbséget élveztek életében, amíg aktív dolgozója volt a levéltárnak, történelmi tárgyú írást viszonylag keveset publikált. Helyzetéből és munkalehetőségeiből adódóan végül a forráskiadás lett az a terület, ahol a legjelentősebb műveket készítette. Több kisebb forráspublikáció után az 1950es években fogott hozzá a Szentpétery Imre által elindított Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke című sorozat IV. László okleveleit tartalmazó kötetének elkészítéséhez. A könyv 1961-ben jelent meg, és még abban az évben nekilátott az utolsó, III. András okleveleit tartalmazó kötet munkálataihoz is, ezt azonban egyéb teendői miatt csak évekkel később, 1987-ben, már nyugdíjasként sikerült befejeznie. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke Borsának köszönhetően egyike a magyar középkorkutatás kisszámú befejezett sorozatainak. A továbbiakban számos forráskiadvány folytatásában, befejezésében vett részt: közülük a legjelentősebbek az egy-egy önálló kötetben napvilágot látott családi levéltárak, a Szent-Ivány, Balassa, Justh, valamint — egy kötetben — az Abaffy, Dancs és Hanvay családok középkori okleveleit regesztákban közlő könyvek. Mályusz Elemér felkérésére, már nyugdíjasként vette át a Zsigmondkori oklevéltár munkálatainak irányítását, és folytatta azt egészen haláláig. A Mályusz által kiadott első két kötet után, több évtizedes szünetet lezárva, 1993-ban jelent meg a már Borsa Iván által szerkesztett harmadik kötet, és azóta egyenletes ütemben jelentek-jelennek meg az újabbak. Az utolsó, az 1422. év év okleveleit tartalmazó kötet 2004-ben került ki a nyomdából. Röviden áttekintve Borsa Iván hosszú életpályáját, szembetűnő, hogy bármihez is nyúlt, legyen az forráskiadvány vagy levéltári rendszer, fotólabor vagy fondjegyzék, munkájának gyümölcse minden esetben sokak dolgát könnyítette és könnyíti meg mindmáig. Közhasznú tevékenysége azonban részéről nem volt áldozat; praktikus, rendkívül logikusan gondolkodó ember volt, aki szeretett dolgozni, és jól sáfárkodott nem csupán a saját képességeivel, de a pozíciójából adódó lehetőségekkel is. Nyitottságára, minden új iránti fogékonyságára jellemző, hogy már a számítógépek elterjedése előtt, 1970-ben javaslatot készített a DL gépi segítséggel történő feldolgozására. A megvalósításra csak a személyi számítógépek megjelenésével, a '80-as években nyílt lehetőség, Borsa Iván — ekkor már nyugdíjasként — személyesen irányította a munkálatokat. A nyilvántartás, illetve a dokumentumok adatainak megkezdett gépre vitelével megvalósultak Borsa legfontosabb levéltári elképzelései. A DL átalakítása, kibővítése, majd a DF létrehozása, végül a magyar középkor levéltári adatbázisának elkészítése után a mai kutató összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgozhat, mint 1939-ben a pályakezdő Borsa Iván. 193