Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - IRODALOM - Fejérdy Tamás: Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Budapest, 2005 / 154–158. o.

Irodalom újabban előkerülő adatokkal mindig kiegészíthető — alapvetően elfogadható ismertetését lehet adni egyháztörténetünk ezen szakaszának. Az imponáló vállalkozásban azonban sajnos maradtak hibák, hiányosságok is, amelyek némelyikére szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet. Például az eredeti dokumentum helytelen írásmódjának egy másik helytelen írásmódra való javítása a Cestion Mindszentiemet esetében: a Mindszenty-kérdést tárgyaló emlékirat címe latinul helyesen nem Quaestion, hanem Quaestio Mindszentyana. (78., 58. jegyz., ill. 82., 63. jegyz.). Hasonlóképpen pontatlan a 220. o. 230. jegyzetében a vatikáni napilap nevének javítása, amely helyesen névelővel áll: L'Osservatore Romano. Hiányzik azonban bármiféle javítás a 21. és 47. dokumentumok esetében, amelyek tévesen nevezik 1963-ban Casarolit bíborosnak, hiszen őt csak 1979-ben kreálja bíborossá II. János Pál pápa, amint az a kötetben egyébként közétett életrajzból ki is derül. Ugyancsak megtévesztő, hogy a 42/a. dokumentum további példányainak Canale dossziéban fellelhető másolata a hivatkozott dossziénak nem a 82. hanem 125. oldalán található. További tévedések találhatók több idegen tulajdonnév átírásánál: a 245. o. 292. jegyzete helytelenül helyezi a zsinati ülésszakokon a püspöknek otthont adó Domus Mariae-t a Via Amelia-ra: ilyen út ismereteink szerint Rómában nincsen — a Domus Mariae címe helyesen: Via Aurelia, 481. Hasonlóképpen pontatlan a Szent István Ház címe, amely nem Via Casaletto, hanem Via del Casaletto (300. 416. jegyz.). Valószínűleg angol forráson alapuló írásmód a Pio Románián College a rövid biográfiák között Dell'Acqua nevénél. (466.) A XI. Piusz által a görög-katolikusok számára a Gianicolo lejtőjén felállított román kollégium neve inkább olasz változatában ismert: Pontificio Collegio Pio Romeno (in Roma). Sajnálatos következetlenség, hogy hol az olasz, hol pedig a latin változat szerint szerepel egy-egy püspöki székhely neve: Francesco Lardone tituláris egyházmegyéje a 18. dokumentumhoz fűzött jegyzetben az olasz átírást (rizeoi) követi, a rövid biográfiában (476.) azonban a latin (Rhizaeum) és az olasz változat (Rizeo) ténylegesen nem létező furcsa keresztezése (rhizaeoi) szerepel; hasonlóképpen Opilio Rossi tituláris székének neve egyszer az olasz (92: ancirai címzetes érsek) egyszer pedig a latin írásmódot követi (486: Ancyra-i). Következetesen helytelenül — szóvégi „s" nélkül — szerepel azonban Norman Cousins amerikai újságíró neve (31., 464., 495.) és a rövid biográfiák között (492) téves Wyszynski nevének helyesírása, amely ugyanakkor máshol — pl. a névmutatóban — helyesen szerepel. Nem tekinthető ugyan hibának, de a 227. o. 239. jegyzetében esetleg érdemes lett volna a nyugat-európai magyar Főlelkészi Konferencia állásfoglalásában fellelhető pontatlanságra még konkrétabban utalni. A dokumentumban tíz otthon maradt püspökről esik említés, holott — miként a hozzáfűzött jegyzetből is kiderül — nem mindegyik egyházmegye élén állt felszentelt püspök, míg zsinatra csak felszentelt püspökök voltak hivatalosak. Schwarz-Eggenhofer Artúr mint esztergomi apostoli kormányzó tehát hivatalosan nem is lehetett volna zsinati atya, és Belon Gellért helyzete sem volt egyértelmű: ő sem volt még felszentelt püspök, mert jóllehet XXIII. János már 1959 szeptemberében kinevezte pécsi segédpüspöknek, felszenteléséhez az állam csak 1982-ben járult hozzá. Valószí157