Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - IRODALOM - Blazovich László: Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története. Budapest, 2006 / 141–144. o.

LAKOS JÁNOS A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE Budapest, Magyar Országos Levéltár, 2006. 538 o. + ill. Miután gróf Batthyány Lajos nádor 1756. március l-jén Csintó Imre helytartótanácsi kancellistát kinevezte a később kijelölendő országos levéltárnok ügyvivőjévé (vices gerens), és utóbbi átvette a számára kiadott Instructio-t, azaz munkaköri leírását, megszületett az Archívum Regni, az Országos Levéltár, az ország elsőként megalapított közgyűjteménye. A Magyar Országos Levéltár 2006-ban ünnepli fennállásának 250. évfordulóját, amely alkalomra rendezvénysorozatához szorosan kapcsolódva jelentette meg Lakos Jánosnak az intézmény történetét bemutató monográfiáját. A Magyar Örökség díjjal méltán kitüntetett nemzeti levéltár kiadványainak „sárga ruhájába" öltöztetve jelentette meg az 538 oldalas és 102 fekete-fehér és színes képet tartalmazó hiánypótló művet. Eddig számos — a kötet szakirodalom-jegyzéke szerint 192 — részfeldolgozás és tanulmány született az intézmény történetéről, valamint egy, az intézmény összefoglaló történetét adó, a Szerző által szerkesztett többszerzős levéltár-ismertető: A Magyar Országos Levéltár. Bp

v 1996. A Szerző szerénységből nem hivatkozik rá. A mű szerkezete az alábbi: a Bevezetőt a levéltár történetét bemutató több mint 420 oldalas történeti rész, a mű magva és teste követi, amelyet személynévmutató, rövidítésjegyzék, függelék, a képek jegyzéke, az angol nyelvű összefoglaló és a képanyag egészít ki. Lakos János a Bevezetőben tűzte ki azt a célt, amelyet munkája során meg szeretne valósítani: „Könyvünkben kísérletet teszünk arra, hogy [az országos levéltár] létrejöttének előzményeivel együtt bemutassuk az intézmény múltját és jelenkorát, jellegének, feladatkörének, épületeinek, gyűjteményeinek, személyzetének és tevékenységének alakulását." A Szerző jól körülhatárolta témáját, célkitűzésének pedig — mondhatnánk — szinte maradéktalanul eleget tett. Az első két fejezetben a levéltár Mohács előtti gyökereiről ír, majd onnan az Archívum Regni megalakulásának idejéig vázolja az előzményeket. A következő egység az Archívum Regni történetét (1756-1874) adja elő. A negyedik fejezet az új országos levéltár megszervezését és a belügyminisztériumi felügyelet időszakát (1874-1922), az ötödik a kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszakát (1922-1949) tárgyalja. A hatodik, hetedik és nyolcadik fejezetben pedig a szocialista korszak levéltárának történetét elemzi. A Szerző a korai időszakokat a bőséges szakirodalom alapján tárja elénk, és ahogy közeledünk a jelenkor felé, mind jobban sűrűsödnek a saját kutatásokat tükröző levéltári jelzetek. Ez a Szerző érdeme, hiszen nem minden monográfus merül bele az iratokba, megelégszik a tudomány addigi eredményeinek csokorba kötésével. Lakos János olyan kötetet tett elénk, amelyben hivataltörténetet ad, amely a jelenkorhoz közeledve inkább kronológiává alakul át, továbbá forrásul szolgál majd később jövő kutatók, és tankönyvül levéltár szakot választó fiatalok Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1:141-162. 141