Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Murin András jezsuita szerzetes szekszárdi útinaplója 1710-ből / 105–139. o.

Forrásközlések zek harmada a helységet, kétharmada az uraságot illette. Szabadon elköltözhettek, ingatlanaikat eladhatták, de a távozás előtt el kellett számolniuk a földesúrral. A jezsuiták még a prédikátor meghívását sem ellenezték, de a lelkész csak a könyörgést végezhette, szentségeket nem szolgáltathatott ki.

35 A hódoltság utáni zavaros határviszonyokat mutatja a decsi orvhalászokkal való vita. A bátai apátsághoz tartozó sárközi falu jobbágyai a Szekszárd melletti Újpalánk halászóhelyein is kivetették hálóikat, de Foser testvér rájött a turpisságra és lefülelte őket. A decsiek viszont az egész éjszakai fogást eltagadták. A jezsuitákat sem kellett félteni: másnap ismét kimentek a fokra, és miután a halászok után nyomokat (kialudt tűzhelyt, a jégen Decs irányába vezető szánnyomokat) találtak, végigkutatták a bokrokat és megtalálták a gallyakkal elrejtett pontyokat és csukákat, összesen 25 szép példányt. Persze nemcsak a parasztok nézték rossz szemmel a jezsuiták törekvéseit: a császári tisztek, a kamarai hivatalnokok és a vármegyei hatóságok is megpróbáltak akadályokat gördíteni a rend megtelepedése elé. Székesfehérvárott Giuseppe Antonio Palliati hadbiztos — egyébként a szekszárdi borok nagy tisztelője — maga is próbálkozott a javadalom megszerzésével. Simontornya katonai parancsnoka, miután Murint magához rendelte, az apátság ügyével érdemben nem foglalkozott, de a jezsuiták birtokhalmozására azért volt néhány gúnyos megjegyzése — a jelenlevő ferences nem kis derültségére. Tolna vármegye alispánja, a harcias Broderich András pedig azért neheztelt rájuk, mert a vármegye megkerülésével vették birtokba a javadalmat. Bár Murin higgadt érvelésére alábbhagyott a dühöngéssel, de teljesen azért nem enyhült meg: a továbbiakban is elzárkózott a páterekkel való együttműködéstől. A jogi háttér biztosításában és az esetleges pályázók (mint pl. Johann Anton Pilati olmützi kanonok, későbbi szentgotthárdi apát) távoltartásában a rendi elöljárók: Venner Jakab nagyszombati rektor, Hevenesi és az ügy helyi „felelőse", Papanek Márton pécsi házfőnök voltak a segítségére. A szabadságharc utolsó esztendejében Szekszárdon működő jezsuiták már viszonylag biztonságos körülmények között élhettek. Bár Murin naplójából olykor előbukkan a félelem a rácoktól és a rablóktól, igazából ezeket inkább már csak hírből ismerték. A napló írásának ideje alatt kurucokkal sem igen találkozhattak, hiszen Simontornya 1709. augusztus 28-i kapitulációja és a kurucok 1710. nyári, utolsó dunántúli akciója között a magyar csapatok a Duna túloldalán tartózkodtak.

36 A kurucok ténykedéséről Murin rendszeresen tudósított, beszámolt 35 MOL E 152. Fasc. 33. nr. 63. (dátum nélkül). Hasonló tartalmú szerződést kötöttek a faddiakkal, ebben az esetben a Balogh Ádám urasága alatti „igazságukat" vették alapul. (Szekszárd, 1711. június 26.): Három év után az egy ekével szántó gazda 4 forint árendával tartozott, a résztelkesek arányosan kevesebbel; szabad kocsma- és mészárszékhasználatot biztosítottak, a mészárszék után évente fél mázsa faggyút fizettek a földesúrnak; a halakból fele az uraságé lett, a fokokat kötelesek voltak rendben tartani; kaszáláskor vagy egyéb szükségben tartoztak az uraság segítségére lenni; Péntek János szabados az atyja szabadságában megmaradhatott. MOL E 152. Fasc. 33. nr. 64. A szerződéses jobbágyok helyzetére Tolnában a vizsgált időszakban: LUKÁCS Zs., 1937. 25-29. 36 BÁNKUTI, 1969. 147-154. 114