Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Közlemények A Penitenciária kliensei között Urbánhoz és Mártonhoz hasonló, javadalom nélküli papok, klerikusok és diákok százait találjuk. Pontosabban fogalmazva, a klérus tagjainak háromnegyede, köztük a felszentelt papságnak a fele, mintegy 1500 fő, nem említett semmilyen javadalmat. Hogy közöttük mennyien voltak a valóban javadalom nélküliek, csak találgathatjuk. Ha arra gondolunk, hogy a szenteléshez szükség volt valamilyen címre, javadalomra (titulus), azt gondolhatnánk, hogy legalább az 500 papnak mégiscsak volt valamilyen javadalma. De erre ellenpéldának itt van mindjárt Lankendorff-i Péter fia Máté pap esete, aki római rítus szerint akart zsolozsmázni arra hivatkozva, hogy nincs javadalma (nullum ecclesiasticum habens beneficium), vagyis kérése valószínűleg magánmiséire vonatkozott.

60 Ugyanakkor olyanok is tucatjával vannak, akik - amint vétségük elmesélése során kiderül - korábban plébánosok, káplánok, iskolamesterek voltak, aktuálisan azonban tényleg nem ültek javadalomban. János fia Mátyás egyszerűen presbyter megnevezéssel szerepel kérelme elején (expositio), a házára támadó laikusokkal esett gyilkossági ügye előadása során (narratio) azonban kiderül, hogy a kérelmezés idején is plébános volt valahol az esztergomi egyházmegyében, és még káplánt is tartott.

61 Márton fia Berecknek ennél szerényebb javadalommal kellett beérnie: miután a garicsi pálosokat otthagyta, egy ispotályban jutott szolgálathoz (ad seculum reversus in quodam hospitali pauperum, quod de presenti obtinet).

62 Ők tehát személyes adataik megadásánál javadalmukat egyszerűen nem tartották fontosnak megadni, de összességében nem is titkolták. Az elhallgatásnak akkor lehetett amúgy értelme, ha valaki személyesen jött Rómába, ilyenkor ugyanis mintegy az utazás költségeit figyelembe véve, azoknak, akik szegénységükre esküt tettek, kedvezményesen bocsátották ki a Penitenciária levelét. A mintegy 400 személyes kérelmező közül 13 fő élt ezzel a lehetőséggel: a dekrétum árának vagy a külön bírságnak (compositio) egy részét pro paupere presente (quia iuravit) megjegyzéssel nekik elengedték.

63 Heten közülük javadalom nélküli egyháziak, négyen pedig kolduló rendi ágostonosok vagy pálos remeték voltak. Találunk azonban egy kanonokot és egy plébánost is közöttük. A pauper kitétel tehát nem mindig a kérelmező anyagi helyzetét, mint inkább érdekérvényesítő képességeit tükrözi. A fent említett szegény ispotályos pap, aki szintén maga jött Rómába a pápai kegyelemért, bizonyára jobban rászorult volna a néhány dukátos árengedményre, mint a csázmai kanonok, aki ráadásul lopás vétke alól igyekezett tisztázni magát. A fenti példák ha többet nem is, összességében annyit mégiscsak mutatnak, hogy a javadalom megnevezése nélkül kérelmező egyháziak az alsó és középréte60 ASV SPA, vol. 3. fol. 137v (1450). Lankendorff vagyis Langendorf/Hosszúfalu Brassótól keletre, Fe-hér megyében. 61 ASV SPA, vol. 2. fol. 20v-21r (1439). 62 ASV SPA, vol. 25. fol. 129r (1477). 63 Összesen 53 fő kapott kedvezményt, a legtöbbször csupán residuum gratis vagy gratis de consensu/pro Deo megjegyzéssel. Egy-két kivétellel római jelenlétük bizonyítható. A szegénységre tett esküre (iuramentum paupertatis) 1. MÜLLER, 1998. 250.; SCHMUGGE, 2004. 168. Az illetékszabályozások gyakran olcsóbb árat szabnak ki ugyanazért a vétekért a személyes jelenlét esetében. MÜLLER, 1998. 239. stb. 78