Levéltári Közlemények, 76. (2005)
Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.
Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiara Apostolica" hivatala és magyar kérvényei a 15-16. században takart: szabót (41 fő), szűcsöt (10 fő), vargát (kilenc fő), molnárt és asztalost (héthét fő), illetve kovácsokat (négy fő). A gazdagabb szakmákat hat mészáros, öt aranyműves és két kereskedő képviselte. Nem kifejezetten előkelő származásra utalnak végül az olyan vezetéknevek, mint a halász, pásztor, kecskés, méhes, boros, madaras, kerekes és jobbágy. A nevek által felidézett társadalmi környezetet tükrözik az elbeszélt történetek is. Bodnár György erővel kényszerítette lányát, Erzsébetet a házasságba. Érthetetlen, hogy miért tette. Frydel Egyed - legalábbis Erzsébet elmondása szerint - egyáltalán nem számított jó partinak: mert nem elég, hogy feleségét verte, nem is gondoskodott róla, és ami még botrányosabb volt, felesége munkájával tartatta el magát. Erzsébet ezért inkább szűzi életet kívánt élni. 56 Szavai azt tükrözik, hogy férje viselkedése társadalmilag nem volt elfogadott: erőszakossága és családfőként tanúsított alkalmatlansága elégséges indokként szolgált szétválasztásukhoz. Társadalmi helyzetüket illetően azt tartom tanulságosnak, hogy a feleség is kétkezi, kenyérkereső munkát végzett. A szokatlan csak az volt, hogy Erzsébet kettejük helyett dolgozott. Pásztor Urbán a pécsi egyházmegyei Paco (Paks?) mezővárosában harangozóként szolgált a plébánián, de máshová való lehetett, vagy saját háza nem volt, mert egy Katalin nevű nő házában lakott. Papi pályára készült, és a plébániai iskolába járt. Háziasszonyát hamarosan teherbe ejtette, mire a földesúr Urbánt bebörtönözte és halállal fenyegette, amennyiben Katalint nem veszi feleségül. így szól Urbán elbeszélése. Elképzelhető, hogy így történt. Az ehhez hasonló esetekben a bevett dolog a családok közötti megegyezés volt, ha azonban valamiért meghiúsult, a földesúr elé került. Az úriszéki ügyeknél pedig valóban az volt a bevett gyakorlat, hogy a paráználkodó férfit megbírságolták, és a megejtett leányt feleségül kellett vennie. 57 A földesúr ilyen erőszakos beavatkozása azonban kivételes lehetett. Azt sem tartom azonban kizártnak, hogy Urbán története utólagos konstrukció, és valójában az történt, hogy beleszeretett Katalinba, feleségül vette, és hamarosan gyermekük is született; idővel azonban megelégelte a házaséletet, feleségétől elszökött és egyenesen Rómáig ment, hogy „kényszer alatt kötött házassága" érvénytelenítését kérje, és társadalmi emelkedését szolgáló eredeti terveit beváltva az egyházi rend tagja lehessen. 58 Bárhogy történt is, számunkra itt most az az érdekes, hogy az előadott történet: a családi kötelékek hiánya, a szokatlan földesúri fellépés, illetve Katalin és Urbán közös élete a helyi közösségben elfoglalt peremhelyzetükre utal. Pinzawinch Márton pap esete szintén a hétköznapi emberek világát tükrözi. Márton a kemencén aludt, amikor a vele egy házban lakó rokonai a nagy hideg miatt a gyerekeket mellé fektették. Ő azonban ezt nem vette észre, így amikor éjszaka a sötétben felkelt, egyiküket agyonnyomta. 59 „postauam in viri potestatem pervenit, nullám ab eodem sustentationem sive vitae necessarium habuit, sed contra ípsam multis virgis el verberibus ac magnó scandalo coactafu.it ipsum virum suo laboré manutenere." ASV SPA, vol. 48. fol. 399v-400r (1499). VARGA, 1958. 118. (No. 48). ASV SPA, vol. 69. fol. lllv-112r (1522). ASV SPA, vol. 11. fol. 217v (1463). 77