Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Közlemények volna. Civis önmegjelöléssel meglepően kevesen, mindössze 11 kérvényben éltek, a magánföldesúri Szerémújlak és a királyi város Székesfehérvár kivételével a püspöki városok (Várad, Pécs, Bács, Zengg, Esztergom, Kalocsa) lakói. Ennél nyilván sokkal több volt a polgárjogot szerzett városi lakos. Nem tudom azonban megállapítani, hogy például Csiszár Ferenc váradi laikus, vagy kassai Szabó Péter özvegye, Zsófia asszony (Sophia uxor Petri Sartoris de Cassa) közéjük tartozott-e, vagy csupán a városban éltek. A városi lakosokat azonban összeszámoltam: 27 valódi és 12 püspöki városból érkeztek szupplikációk, mintegy 326 személy részéről.

50 Ezt azt jelentené nagyjából, hogy minden tizedik kérelmező - egyháziak és laikusok vegyesen - érkezett tehát városból.

51 Lehet azonban, hogy közelebb jutunk a városlakók tényleges jelenlétének arányaihoz, ha az ismert lakhelyű/származású kérelmezők (kb. 2000 fő) közötti arányukat kivetítjük az összes kérelmezőre: így 16%-ot kapunk. A szupplikáns társadalmi állásáról tájékoztat még, amennyiben erről elsősorban nevük és önmeghatározásuk révén megtudunk valamit, hogy mivel foglalkoztak, akár városban, akár faluban űzték ezt. A középfokú végzettséggel bíró deáknak (litteratus) nevezett írástudók (25 fő) közül két esetben az is kiderül, hogy mivel keresték kenyerüket: István deák Budán Pöstyény Gergely, később I. János király országbírója fiának tanítója volt, Szalay Péter pedig a désaknai sókamaránál töltött be tisztséget.

52 A világi értelmiséget soraikban tíz fő képviselte.

53 Inkább az egyházi értelmiséghez sorolnám ugyanakkor az iskolamestereket kilenc fő), akiknek - amint elbeszéléseikből kiviláglik - a tanítóskodás átmeneti megélhetést jelentett az egyházi rendbe vezető útjukon.

54 Közülük István fia Gergely, aki a Szolnok megyei Túr mezővárosában tanítóskodott, a legalacsonyabb szintű egyetemi fokozattal (baccalaureatus in artibus) rendelkezett.

55 Nála magasabb magisteri diplomával bírt a berethalmi és a Selmecbányái szászok plébánosa. Az egyetemi végzettséggel (hat fő) és doktorátussal (hat fő) rendelkezők az egyházi középréteget képviselték tehát. Ha végül az eddigi 45 személyhez hozzáadunk egy apostoli közjegyzőt és a zágrábi püspök helynökét, illetve két harmincadost, az írástudó elit aránya akkor is nagyon alacsony marad (1,5%). Iparosmesterségre 118 fő neve utal. A kézműves foglalkozású kérelmezők száma azonban ennél alacsonyabb, mivel ebben az iparos családból származó egyháziak és a nők is benne vannak. A mesterségek többsége a falun (pl. Keresztúr) és városban (pl. Kassa, Várad) egyaránt szükséges és gyakori tevékenységet 50 Sorrendben az első tíz város: Buda (34 db kérelemmel), Esztergom, Zágráb, Székesfehérvár, Pest, Pécs, Besztercebánya, Gyulafehérvár, Nagyszeben, Vác (tíz db kérelemmel). 51 Azok az egyháziak, akiknek kiderül városi származása és ettől eltérő városi javadalma is (pl. Szebeni Simon, gyulafehérvári kanonok), mindkét helyen szerepelnek. Az egyháziak így 257 fővel, laikusok 89 fővel képviselték a városi lakosságot. 52 ASV SPA, vol. 70. fol. 358r-v (1523), vol. 54. fol. 35v-36r (1508). 53 13-an klerikusok, diákok és acolitusok, illetve két kanonok volt köztük. A Z/fferafus-rétegre 1. KUBINYI, 1968.; KUBINYI, 1984a 54 A kérelmezés idején csupán egy volt közülük rector scolarium, a többi scolaris, acolitus és presbyter pedig korábban irányította falusi (pl. a Körmend melletti Rádócon) vagy városi (pl. Lippa) plébánián az alsófokú oktatást. 55 ASV SPA, vol. 16. fol. 141 r-v (1468) 76