Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiara Apostolica" hivatala és magyar kérvényei a 15-16. században valóban a súlyos vétkükért kiközösítettek alkotják. A nemzetközi összevetés ez esetben is hasznosnak látszik. A finn-svéd (Uppsala egyháztartomány) adatok tükrében, ahol a magyarhoz hasonlóan magas a súlyos vétket elkövetők aránya, ráadásul még nagyobb útra kellett vállalkozniuk, nem is tűnik túl merésznek a fenti becslés, mivel az uppsalaiak 26%-ánál tényszerű nyoma van a római jelenlétnek.

18 Mintegy száz főt tesznek ki ugyanakkor azok, akikről tudjuk, hogy egyéb ügyben is az utazás mellett döntöttek: a legtöbben olyan egyháziak voltak, akik szentelésüket igyekeztek legalizálni (88 fő). A házasságukat elismertetni vagy felbontani igyekvő férfiakról és nőkről tíz esetben mutatható ki biztonsággal, hogy Rómában tartózkodtak. Olyan rutinügyben is előfordul ez, mint a harmadfokú sógorságban összeházasodott Benedek fia Barnabás és Ferenc lánya, Anasztázia esetében, akik az otthon maradó többséggel ellentétben valamiért nem bíztak a váci püspök eljárásában, akinek hatáskörébe ügyük elvileg tartozott.

19 Pető (alias Zegedun) Domokos lánya, Katalin azonban nehezebb dologra vállalkozott: elbeszélése szerint tíz éves volt, amikor anyja házasságra kényszerítette, ami azonban - ahogyan a kérelem szabatosan fogalmaz - „a jog értelmezésében csak a jövőre vonatkozó házassági akaratnyilvánításnak számít" (quod iuris interpretatione sponsalia defuturo est dicendum), így amikor a nagykorúságot elérte, további anyai terror alatt házasságát megerősítette és „elhálta"

20 Sohasem szándékozott azonban Zecchy Jánost férjének elfogadni, és amint lehetősége nyílt rá - ami talán anyja halálát jelenti - elhagyta őt. Ezután a veszprémi egyházmegyéből Rómába jött, hogy kényszer alatt tett házassága érvénytelenné nyilvánítását kérje, mivel újra akart házasodni. Némileg könnyített talán a helyzetén, hogy férjének - aki a jelek szerint Katalint hagyta elmenni - sem volt kifogása a házasság érvénytelenítése ellen.

21 Pető Katalin történetét azért tartottam érdemesnek ilyen részletesen elmesélni, mert messzemenő következtetéseket vonhatunk le belőle. Katalin végig csak anyjáról beszélt, ezért apja valószínűleg már nem élt. így ha előfordulhatott, hogy egy egyszerű árva lány felkeresse a pápai udvart egy olyan üggyel, amelyet saját egyházmegyéjében is elintézhetett volna, akkor ezt valamennyi kérelmezőről feltételezhetjük, akiről nem tudjuk tételesen az ellenkezőjét. Ez akkor is megállja a helyét, ha Katalin talán kivételesen tájékozott és határozott személyiség volt. 18 SALONEN, 2001. 284. 19 ASV SPA, vol. 13. fol. 15r. (1464). Ez azért is érdekes, mert az észak-itáliai Comóból, ahol a laikusok kérelmeinek 71%-át a házassági kérelmek teszik ki, a 613-ból összesen hat esetben tudunk római jelenlétről. OSTINELLI, [2003.] 71. 20 A házasság érvényességének elsődleges feltételei közé tartozott a beleegyezés és legalább a serdülőkör elérése. Különbséget tettek ezentúl a jelenre (matrimonium per verba de presenti) és a jövőre (matrimonium per verba defuturo) vonatkozó házassági akaratnyilvánítás között, amely utóbbi csak elhalás (consummatio) esetén hozott létre érvényes házasságot (ennek neve: matrimonium per verba de futuro carnali copula subsecuta). Katalin így helyesen érvel, amikor ugyan a jelenre vonatkozó (matrimonium per verba de presenti), de kiskorúan tett és el nem hált akaratnyilvánítását csupán a jövőre vonatkozó eljegyzésnek (sponsalia defuturo) nevezi. Vö. ERDŐ, 2001. 230. 21 ASV SPA, vol. 57. fol. 768r-v (1512). 67