Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Közlemények Szorult helyzetben vagy a legegyszerűbb kegyességi kérelemmel, előkelő nemes és egyszerű jobbágy egyaránt megfordulhatott az Örök Városban. Szerencsém van, mert forrás is bizonyítja e pusztán logikai következtetést. A római Szentlélek-ispotály vallásos társulatába személyesen beiratkozott zarándokok között ugyanis találunk néhány, a Penitenciáráról már ismerős nevet. így például az 1500-as szentévben Glattniczerin Katalin nemesasszony és Winther Zsigmond plébános Besztercebányáról, Lőrinc atya Rimaszombatról a gyóntatóhivatalnál hordozható oltár használatára kért engedélyt. Mátyás fia János atya, aki a szepesi Leibicen volt a Szentlélek-ispotály templomának papja, e mellé speciális gyóntatói jogosítványokat is beszerzett, miközben teljes bűnbocsánatukról valamennyien inkább úgy gondoskodtak, hogy az ispotályosok társulatába beiratkoztak. Ők tehát kegyes zarándoklaton jártak a jubileumot ünneplő Rómában. A többiek esetében azonban az útrakelés inkább szükség lehetett, mint választás. Zempléni Lőrinc atya egy klerikussal keveredett vérontásig fajuló összeütközésbe, Krausz (Crauus/Crewsy) Mihály Enyedről pedig egy házasságtöréssel, gyilkossággal és esküszegéssel járó bonyolult ügyben kérte a Penitenciária hazai bíróságok előtt bemutatható dekrétumát. Velük ellentétben Hedrehelyi Tót Benedek fia Mihály, aki valamelyik Veszprém egyházmegyei iskolában tanult, otthon maradva is könnyen kapott volna engedélyt arra, hogy nem rezideáló ordináriusa helyett a legközelebbi püspöktől kérje a szentségi rendek felvételét, így a mérleg nyelvét nála valószínűleg megint csak a kegyességi szempont - maga és testvére beiratása a Szentlélek-társulatba - billentette az utazás javára.

22 A Szentlélek-társulat anyakönyvi bejegyzéseinek köszönhetően további hét főről tudtuk meg tehát, hogy személyesen adta be kérelmét a Penitenciáriához. Bár ezt tette néhai Ötvös Péter fia, Gál is, aki a pesti domonkosoknál kényszer alatt tett szerzetesi fogadalmát akarta semmissé nyilváníttatni, hogy ezentúl világi papként tevékenykedjen, de róla ezt kérelme alapján is tudtuk már.

23 Deák Antal fia, Lukács pap esete ráadásul cáfolja azon a feltételezésen alapuló korábbi munkamódszeremet is, hogy azokat, akiknek az ügyét helyi (itt partibus) bírákra bízta az apostoli szentszék, az otthon maradókhoz sorolandók.

24 Lukács csanádi egyházmegyés pap volt, és miután a pécsi domonkosok kolostorából felettesei en22 Köszönöm Csukovits Enikőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a Szentlélek-társulat tagjairól készített adatbázisát, amely lehetővé tette az összevetést. ASV SPA, vol. 48. fol. 922v (Glattniczerin, Winther), 924r (Lőrinc atya), 475v-476r (Crezvsy); vol. 41. fol. 408r (Tót Benedek). 23 Ügye kivizsgálásával ugyanis kúriai prelátust bíztak meg. ASV SPA, vol. 48. fol. 358rv 24 Például Kolozsvári Ferenc Ágoston-rendi barát gyilkossági ügyét a rend hazai provinciálisához, illetve a rend székesfehérvári konventjének perjeléhez utalták. A fizetendő illeték egy részét azonban jelenlétére és szegénységére hivatkozva elengedték neki (residuum gratis pro paupere presente, iuravit). ASV SPA, 81. 944rv-945r (1533). Ilyen még: uo. vol. 81. fol. 1025r-v. Ők tehát a Kúriában tartózkodtak, a jelek szerint azonban vagy nem kértek, vagy nem kaptak lehetőséget a római kivizsgálásra. Valójában az történhetett, hogy a személyes kérelmezők választhattak a római (alpenitenciárius vagy a pápa környezetéhez tartozó püspök intézkedjen ügyükben) vagy a helyi egyházi hatóság vizsgálata között. Erre utaló comtnissio jelenlét esetében: Committatur Paido Tondino Sanctitatis V'estre penitentiario minori et vicario episcopi Quinque-ecclesiensis (ASV SPA, vol. 73. fol. 649v-650r). Ebből tehát az következik, hogy több személyes kérelmezővel kell számolnunk, mint amennyi a commissiók alapján megállapítható. Vö. OSTINELLI, [2003.] 71. 68